Irodalmi Szemle, 2006

2006/10 - MAGYAR OKTÓBER 1956 - Fónod Zoltán: Van magyar feltámadás, lesz magyar újjászületés!? Ankét a magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából (Duba Gyula, Géczi Lajos, Grendel Lajos, Lovász Attila, Máté László, Szőke József)

Magyar október 1956

masztja alá. A Nyugat nem mert világháborút, ráadásul atomháborút kockáztatni. Viszont egy erőteljesebb nyugati diplomáciai nyomásnak lehettek volna eredményei. Az 56-os intézet néhány évvel ezelőtt kiadta a szovjet politbüró október végi és november eleji üléseiről készült gyorsírásos feljegyzéseket. Ezekből egyértelműen kiderül, hogy a katonai beavatkozás kérdésében a politbüró sokáig megosztott volt, majd október 30-án a be nem avatkozás mellett döntött. Ezt még a politbüró héjái: Molotov, Vorosilov, Kaganovics és Bulganyin is támogatták. Sőt a mérsékeltek mellett foglalt állást Zsukov marsall is. A napokig vacilláló Elruscsov azonban a rá következő napon eldöntötte a vitát, s hát mégiscsak ő volt a „főnök”, az ő szava nyomott a legtöbbet a latban. A november 1-jén Budapestről visszérkezett Mikojan, aki Hruscsov leghűségesebb szövetségese volt a politböróban, élesen ellenezte az intervenciót, de a játszma akkorra már eldőlt.

Tudjuk, milyen hatalmas nemzetközi felzúdulást váltott ki a szovjet katonai intervenció. Három évvel később azonban a magyar forradalom rendíthetetlen ügyvédje, az akkor már Nobel-díjas író, Albert Camus azért ostorozta kemény szavakkal a nyugati entellektüeleket, mert elfeledkeznek a magyar nép hősi forradalmáról és ellenállásáról. Sajnos, néhány hónappal később már Camus is halott volt.

Lovász Attila: - Utólag pontosan látható: a dátum nem mindegy. Adott volt a politikai status quo, ötven évre garantálva a világ felosztását, a kalmárkodó nagyhatalmaknak pedig nem eszméik és értékeik, csak érdekeik vannak. Nem elég, hogy Jalta után alig tíz évvel forrongott a világ, mindennek tetejére jött a szuezi válság, stratégiai fegyverekben egyensúly uralkodott, hagyományos fegyvernemekben pedig szovjet túlsúly volt Európában. Budapest Moszkva felségterülete volt, az ENSZ pedig akkortájt is olyan hatékony lehetett, mint manapság. A hidegháború kellős közepén az USA csak fegyveres erővel, békeszerződést megszegve segíthetett volna. Ennyit a magyar forradalom és Magyarország akkor nem ért. Ott és akkor ezt sokan nem sejthették, csak utólag vált mindez világossá.

Máté László: - A csodavárást mindig és mindnyájan itt hordozzuk a szívünkben, ahogy bennünket is az tartott hatalmában kollégiumi éjszakai beszélgetésünkben. A mindenkori hatalmasokat, különösen pedig a nagyhatalmakat, nem a csodák és nem is az érzelmek vezérlik - hanem: érdekek! Kis népek, s azok vezetői gyakran esnek abba a délibábos illúzióba, hogy majd őket veszi oltalmába a véráldozatokkal is iránta elkötelezett nagyhatalom. Miközben az csak kacérkodik velük, közben a fejük fölött parolázik az esküdt ellenségnek tartott másik nagyhatalommal. Igen, mert az érdekei azt kívánják, hogy lépten-nyomon borsot törjön riválisa orra alá, ehhez országokat, népeket és nemzeteket feláldozva, hogy aztán - mondjuk geopolitikai okokra hivatkozva, ami esetünkben Jalta volt - fordítson nekik hátat. Azt hiszem, hogy Nagy Imreék ennek tudatában voltak, inkább a közhangulat várta az amerikai beavatkozást, a magyar kormány hivatalosan a világ országaihoz és az ENSZ-hez fordult segítségért. Persze, az utóbbi már akkor is, miképpen most is csak egy magatehetetlen Gólem volt. Inkább jelkép, mint a világot ősz-