Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - BARANGOLÁS A MÚLTBAN - G. Kovács Gyula: A kereszt árnyékában (regényrészlet)

A kereszt árnyékában

majd lassan simogatni kezdi a terebélyes lombokat. A villám leszelte egyik ágát, de törzse rendületlenül áll, mintha dacolna az idővel. Valahányszor megáll alatta, úgy érzi, mintha saját ítélőszéke előtt állna. Ez a fa ismeri fél életét. Nap mint nap találkozik vele, harminchárom virágzását látta, ízlelte gyümölcsét. Gyakran megpihent alatta, s bármily fáradt is volt, valami megnyugvást érzett hűsítő lombjai alatt. A hagyomány úgy tartja, itt olvasta fel Béla király lovas hírnöke a pogány veszélyt hirdető levelet, itt emelték fel a Rima vidékének a véres kardot, innét szólították a népet a pogányok elleni szent háborúba.

A templomot még Vak Béla idején építették. Egyhajós, két boltszakaszos, sokszög záródású, támpilléres szentélyű épület. A kereszthajóból közvetlenül nyíló hármas szentéllyel. A szentélyt a hajótól egy kőkorlát választja el, melyen az Újszövetség szentjei vannak megmintázva. A szentély északi falán a sekrestyébe csúcsíves ajtó vezet. A főhajó lépcsőzetesen tágul és csatlakozik hozzá a fűrészfoggal díszített torony, melyet később é- pítettek hozzá. A templom főbejáratát magába foglalja egy nyitott előcsarnok, melynek két oszlopán a homlokzat magasságában a kapu feletti gyámköveken ülő oroszlánok helyezkednek el. Az előcsarnok nyugati falába egy-egy félköríves mezőben trónoló Krisztust ábrázoló dombormű van beépítve. A fejét övező diadém megkopott, néhol letöredezett, apró lyukakat hagyva a fehér kőben. Az aranyfestéket rég kimosta az eső, s a lecsurgó máz végigszivárgott Krisztus arcán, mély sebhelyet formázva a megviselt arcon. A templom keskeny, boltíves ablakai mint idegen testek merülnek el a kőfal sivárságában, alig engedve résnyi helyet a be-betörő napfénynek. Itt-ott a fatáblákat megló- bálja a szellő, ilyenkor kísérteties nyikorgással visszhangzanak az ablakok, melyeknek kőpárkánya galambok és verebek kedves találkozóhelye. Zöld pázsit öleli magába Isten házát, csak a keskeny feljáró út kopott ki, melynek két szélét apró cserjék tűzdelik.

Sebestyén lassan felér a dombra, aranykeresztje megcsillan a mellén. Hívei a bejáratnál várják. Régi szokás Feleden, hogy a plébános lép be először a templomba. Amint lehajtott fejjel belép az előcsarnokba, érzi, amint körüllengi a tömjén illata, s a gyertyák homályában, mint megtört szívű aggastyán indul el a szószék felé...