Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - TALLÓZÓ - Hász Róbert: A múlt vámszedője (Hász Róbert nagyregénye Jugoszlávia bukásáról)
TALLÓZÓ A múlt vámszedője Hász Róbert nagyregénye Jugoszlávia bukásáról „Az emberi lét parabolisztikus ábrázolása összekötve egy varázslatos szerelmi történettel, és kiegészítve Jugoszlávia szétesésének politikai-történelmi analízisével — mindez nem csupán a nyelv szintjén sikerült Hásznak.” - írja recenziójában Mathias Scbnitzler Hász Róbert németül megjelent könyvéről. Livius hadnagyot, néhány nappal katonai szolgálatának lejárta előtt ismeretlen céllal egy újabb állomáshelyre, egy erődbe vezénylik, ahol teljes fejetlenség uralkodik. Senkinek nincs fegyvere, a szigorú katonai nyelvet nem beszélik, és a különítmény tagjai sajátos egyenruhát hordanak. De a meglepetések nem érnek véget. A védvonal nem látható, és ellenség sincs a láthatáron. Bár a parancsot kiadták, senki nem tudja a tartalmát, azt, hogy ki adta és azt sem, érvényes-e még. Az erőd állománya pedig szinte transzban él. Gondolataikba merülnek, és elvesznek az emlékezés ösvényein, úgy, mit Stanislaw Lem Solarisában: minden megelevenedik. Livius, a tanult fiatalember azonban szkeptikus. „Ilyenek csak regényekben történnek”, gondolja, és úgy érzi magát, mint egy „abszurd mesében”. De hamarosan ő maga is az emlékezés örvényébe kerül, a belül zajló események valósággá válnak, miközben azoknak lefolyásába Liviusnak beleszólása van. A masszív erődítményen belül Livius egyszer csak szőlőlugasban találja magát Papa Fabrióval és annak lányával Antóniával, akibe egykor szerelemes volt, majd katonai karrierje miatt elhagyta. A különböző idősíkokból megannyi szereplő bukkan fel, például Livius apja, a „múlt vámszedője”, a jugoszláviai értelmiség egy prototípusa, az államszövetség szétesése során morális csődöt mondó férfi figurája. Aztán Fabrio a hajószakács, aki a családja és a fanatizmusba zuhanó hazája elől menekül, mialatt feleségét és lányát valami sötét családi titok nyomasztja. Végül Mavrov kapitány, Feldwebel Dívjak és mások - számtalan különös karakter. Az irodalom az a kitüntetett terület, amelyben múlt,jelen és jövő dimenziója egymásba csúsztatható. Hász regényében az egyik oldalon az álmok, az emlékek és a remények állnak, a másikon a félelmek és a bűntudat. Az 1964-ben Jugoszláviában született Hász minden bizonnyal sokat forgatta Kafka és Beckett műveit, olvasta Buzatti Tatárpusztáját is; ezekhez a művekhez fűzi a regényt a legmélyebb rokonság. Az emberi lét parabolisztikus ábrázolása összekötve egy varázslatos szerelmi történettel, és kiegészítve Jugoszlávia szétesésének politikai-történelmi analízisével - mindez nem csupán a nyelv szintjén sikerült Hásznak. Hász, aki a nacionalista háború elől menekült Magyarországra, könyvét, a római történetíró Livius nevére kikacsintó szemszögéből elmondott történetet magyarul írta. Mathias Schnitzler (Róbert Hasz: Für allé Ewigkeit, ford. Christina Kunze, Klett-Cotta, Stuttgart, 2006. 288 old.) Hász Róbert könyve Végvár címmel 2001-ben jelent meg a Tiszatáj Könyvek sorozatban. (Forrás: www.berlinonline.de ) Litera
