Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - L. Erdélyi Margit: Az olvasás értékei és gondjai (Adamikné Jászó Anna: Az olvasás múltja és jelene c. kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE módszereket komolyan kell venni, mert kettős úton jobbíthatnak vagy ronthatnak: egyfelől a megismerés útján, másfelől a gondolkodás előrehaladásában. Folyamatában mindez sok-sok résztevékenységből áll, amelyek esetében fontos a bizonyos alapelvekhez kötődő miheztartás, vagyis a kiegyensúlyozottság, az integráció, az analógia és a kreativitás elvének betartása. A pedagógus példáján túl ebben a folyamatban közrejátszik a szülők, főleg az édesanya műveltsége, a család megfelelő helyzete, a könyves környezet, azaz a gyermek érdeklődésének és a tanulni vágyás igényének a felkeltése. A második fejezet, az Olvasástörténet nem ígér átfogó leírást a témáról, de a kivezető ösvényeket megmutatja: a beszéd- és értelemgyakorlatok története mellett, azok hasznosítása is téma; az olvasástanítási módszerek történetével egyidejűleg némelyek bírálatát is megkapjuk, ilyenformán sajátos szelekciójával megkönnyíti dolgunkat a szerző. Utalásaiban statisztikai adatok, tankönyv-illusztrációk és -bemutatások, majd tantervi vázlatok egyaránt szerepelnek. Példái és hivatkozásai nem csupán hazai vonatkozásúak, hanem azokkal együtt bőséggel jelennek meg külföldi szakirodalmak, iskolák, irányzatok tanulságai is. A legizgalmasabb kérdés természetesen mégiscsak a hazai olvasástanítás közelmúltja és jelene marad, erről jó pár oldalon olvashatunk, amikor is bíráló megjegyzések, szakmai jó tanácsok, a gondos szemléltetés, a kellően érvényesített hangsúlyok támogatják tájékozódásunkat. A nyelvi tudatosság és olvasástanítás kérdéskörét foglalja magába a harmadik fejezet. A nyelvi ösztön, a nyelvi tudatosság, a megismeréssel összefüggő fogalmak főleg az újabb hazai és külföldi szakirodalom kulcsszavai. A terminusok tobzódása sokszor az eltérő megközelítéseket is tükrözi, hiszen valóban fontos járulék itt a fonetikától kezdve a leíró nyelvtan minden szintjén áthaladó gondolkodás és tudatosság sokszínűsége, a kisgyerekre méretezett ösztönös megnyilvánulástól kezdve a legtudatosabb, esetleg már felnőttkori intellektuális nyelvi produktumig felmért nyelvi skála. Különös jelentőségű azon összefüggések láttatása, amelyek a kognitív (megismerésre vonatkozó - szerk.) pszichológiai, szocio- és pszicholingvisztikai kutatások révén gyűrűznek be a metodikai ismeret- anyagba, gondolunk itt elsősorban a beszédrecepcióra, azaz a beszédészleléssel és beszédmegértéssel, később a beszédprodukcióval kapcsolatos új eredményekre, amelyek a beszédhallástól kezdve a beszéd fejlődésének fokozatait kompakt módon láttatják együtt az olvasás fejlődésével. Ebben az összefüggésben két nagy vonulat követése az alapvető kötelességünk, ezek az élettani és lélektani folyamatok, amelyeket együttmozgásukban kell figyelemmel kísérnünk, s a dolgok összefuggési rendszere eljuttathat bennünket bármely olvasástanítási, sőt akár helyesírás-tanítási modellhez. A szövegértő olvasásról szóló fejezet az olvasmányok értelmezésének tanítása/tanulása minden iskolafokon hangsúlyos helyzetben van. Az újabb felmérések különösen koncentrálnak erre a fejlesztési területre. Joggal, hiszen a szövegértő olvasás a tanulásnak, a mindennemű verbális kommunikációnak a tudásanyagát alapozza. A szerző tanácsa szerint nem mindegy, hogy milyen eljárásokkal oldjuk meg a szövegértő olvasás fejlesztését. O maga kutatóként, gyakorló egyetemi tanárként több lépcsőjét végigjárta ennek a folyamatnak, s szívügyének tekinti mind a gondolkodás fejlesztését, mind az olvasástanulást s annak motiválását, legyen az ismeretnyújtó szöveg vagy szépirodalmi mű, legyen az akár történelmi, filozófiai vagy pedagógiai és egyéb tárgykörű olvasmány. A
