Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - Demján Adalbert: A szentjánoskenyér megfeleltetései régi bibliafordításainkban

A szentjánoskenyér megfeleltetései régi bibliafordításainkban

(ÉrtSz.) emelkedett ki, a többi pedig fokozatosan visszaszorult, esetleg el is tűnt.

A JordK.-ban található zsír-nak a régiségben volt egy a maitól eltérő, általánosabb ’valaminek gyümölcse, terméke; Frucht, Ertrag’ (vö TESz.) jelentése, amit a kódexekben, bibliafordításokban gyakran használtak: „Feldnek mynden syryath eewek” (KulcsK. 42), „és ez földnec firját éfzitec” (KárBibl.: lMóz 45,18). A JordK. szerzője szerintem szintén csak az előbbi értelemben használhatta fel a latin siliqua visszaadására. Jó magyar ekvivalens híján a számba jöhető magyar szavak közül ugyanis olyat választott, amelynek jelentése eléggé tág ahhoz, hogy a forrásnyelvi szót is lefedje. A fordításelmélet szerint egyébként ez a megoldás a reáliák átültetésének egyik szokásos módja (vö. Klaudy 1997, 121-8). Ebben a ’növényi termés’ értelemben a kontextusból adódó jelentések hozzáadódásával a zsír képes volt az eredeti szót helyettesíteni. Látnunk kell azonban, hogy nem a legkézenfekvőbb ekvivalense volt annak, a JordK. fordítóján kívül ugyanis egészen napjainkig senki sem használta.

A törköly-lyel Pestinél és Heltainál találkozhatunk, de Sylvester fejében is megfordult. A TESz. a törköly-t a NádK.-ből hozza először ’szőlő kisajtolása után visszamaradó mag, szőlőhéj’ jelentésben, de már a korai időkben, akárcsak ma (vö. EKSz.) általánosabban más növényi termések kisajtolása, feldolgozása után felmaradt héjakat és egyéb részeket szintén jelenthetett. Ezen kívül a malátával szorosan összefüggő dolgot ugyancsak értettek alatta: „ Sörtörköly, a sörgyártásnál nyerik s a kifőzött malátának maradékából áll. Nagyon vizenyős, de tápláló s könnyen emészthető takarmány, melyet legelőnyösebben azonnal a gyárból való kikerülése után etetünk ... teheneknek... hízó marhának... hízó juhnak... hízó sertésnek. ” (Pallas Lexikon, Sörtörköly címszó). A Czuczor-Fogarasi szótárból vett részlet alapján viszont akár a malátával való rokon értelműségét is feltehetjük: „Árpa-, rozstörköly, melyből sert, illetőleg szeszt főznek. ” Bartal Antal a Magyarországi latinság szótárában mindkét szót egyformán a silica, siliqua szokásos ekvivalenseként hozza. Sylvesternél pedig azt láttuk, hogy a maláta jelentésébe a törköly-t is beleértette. Ezek alapján a malátáról elmondottak sok tekintetben e szóra is érvényesek, habárjelentése nem tágult ki egészen a ’disznók szokásos eledele’ értelemig. Viszont akárcsak a maláta a qlnáőfíoí-nal több ponton érintkezik: növényi termés héja, maradéka, feldolgozás során keletkező salakanyag, állatok, resp. disznók etetésére használják. Sőt benne a növényi héjak és a kisajtolási folyamaton áteső elemek ahhoz még közelebb viszik. Megfelelő szövegkörnyezetbe helyezve ezért fordítóink joggal tarthatták alkalmasnak az eredeti szóban foglalt jelentés(ek) visszaadására.

A korpa-ról már 1138-ból van írásos forrásunk (TESz.). Szláv eredetű, és átvételekor kialakulhatott a vizsgált görög-latin szó fordítására alkalmas, mindmáig élő jelentése ’a gabonaszem finomra őrölt héja, amelyet főleg takarmányozásra használnak’. A későbbiekben ez az értelme hasonlóságon alapuló átvitellel kiterjedt más növények termésére is: „Korpa - Szélesb ért. másféle megtört magok héja (Czuczor-Fogarasi, Korpa címszó)”. Jelentésében felellhetők a görög eredetihez