Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Demján Adalbert: A szentjánoskenyér megfeleltetései régi bibliafordításainkban
Demján Adalbert kapcsolódó mozzanatok: növényi termésnek a feldolgozás után fennmaradó héja, mely állati takarmány. Alkalmassága ellenére a korpa egyedül Félegyházinál van meg, illetve később Komárominál is, ő azonban valószínűleg nem teljesen önállóan, spontánul választotta, hanem Félegyházi hatására (vö. Demján 2003, 69-70). Ritka előfordulása némileg meglepő, mert számos egykorú példa igazolja használhatóságát a vizsgált szerkezet fordítására. Ez a szó például a disznók szokásos eledelét jelölte: „Moslékkal: korpawal, mosadekkel hyszlalt dyszno” (GyöngySzt. 3594); a latin kifejezés ekvivalense volt: „siliqua: korpa, tok” (Gl. Korpa címszó); a példázat kontextusába is jól illik: „Korpából csinált kenyeret kezébe, tőn kebelébe” (RMKT. XVI. sz., 268); „Az disznók-is meg marák egyszer s’ mind két ujját,/ Flogy el kanyaritotta elölök a korpát” (RMKT. XVII. sz., 412). A moslék szónak a TESz. a GyöngySzt.-ből már a ma is használatos jelentését hozza ’állatok, főként disznók etetésére való mosogatóié, ételmaradék stb. fel- használásával készült híg étel’. Később a’disznók szokásos eledele’ általánosabb értelmet vette fel. A Vizsolyi Bibliában, ahol a fordítások közül elsőként megjelent, feltehetőleg már a tágabb jelentésében szerepel. Ezt követően még 10 bibliakiadásban van meg. A moslék-nak ugyancsak számos kapcsolódási pontja van a K6paTÍov-r\dt\, dominál benne a ’sertések eledele’ elem, de markánsan jelen vannak azok is, amelyek a malátánál, törkölynél, és a korpánál is megjelentek: növényi termés felmaradó salakanyaga, melyet disznók hizlalására használnak. Felmerülhet viszont a kérdés, ha a maláta, törköly, korpa és moslék egyaránt és majdhogynem egyenlő módon lett volna képes megfeleltetni a görög/latin szót, miért csak a moslék terjedt el leginkább és maradt használatban mind a mai napig. Mik lehettek vajon a moslék előnyei az elődeivel szemben? Véleményem szerint legalább két dolog támogatta alkalmazhatóságát. Egyrészt a ’disznók szokásos eledele’ jelentésben kizárólagossá válása, amely szinte predesztinálta a vizsgált forrásnyelvi jelentés visszaadására. Másrészt a Vizsolyi Bibliában való előfordulása. Egy ilyen széles körben elterjedt és nagytekintélyű fordításban jelentkező megoldással nem lehetett versenyezni. A Károlyi-revíziók, újabb kiadások természetszerűleg tartották meg ezt a kifejezést, a későbbi fordítók közül pedig többen, feltehetőleg a Károlyi Biblia hatására, szintén ezt találták a legmegfelelőbbnek (Masznyik, Raífay, Farkas). A legújabb, a 20. század második feléből származó fordításokból viszont a moslék is kiszorult. Ez talán kapcsolatba hozható a bibliai kifejezés jelentésének pontosabb átadására való törekvéssel (Biblia 1878: a’ maghüvelylyel; Kecskeméthy ÚT. 1931: a becők- kel; Szepesy ÚSz. 1834: azon hüvelyes gyümöltsböl)\ valamint a moslék-nak az egyes szakirányú munkákban való „kárhoztatásával”, aminek az eredménye többnyire a kifejezés magyarítását kikerülő, általánosító fordítás lett (Bibliai927: a’sertések eledelével; KáldiNV. 1997: a disznók eledelével). E sorba illik Medgyesi Pál munkája is, mert abban épp e két törekvés korai példáját fedezhetjük fel: a pontosságra törekvést: „nem kaphatván femmi eledelt, még csak a’ difznóknak való hitván hivelyk héjakat- is”(i. m. 19); a közérthetőségre törekvő általánosító fordítást: a' dijznók eledelével.
