Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Demján Adalbert: A szentjánoskenyér megfeleltetései régi bibliafordításainkban
Demján Adalbert mondhatjuk, hogy a fordítóknak nagyjából a következő tartalmakat kellett közvetíteniük a példázatban található szó átültetésekor: a szentjánoskenyérfa gyümölcse, hüvelyes termés, valamiféle feldolgozási folyamat mellékterméke (pl. kisajtolt hüvelyek), disznók eledele, az ínséges idők tápláléka (vö. még Varga 1992; Haag 1989: szentjánoskenyér címszó). E kis kitérő után nézzük a magyar fordítók megoldásait. Időrendi sorrendben haladva közülük a legkorábbi a MünchK.-beli malata szó, amely azután feltűnik még az ErsK.-ben, Sylvesternél és Káldinál, de ezt láthattuk a korai szótárakban, szójegyzékekben is. Szláv jövevényként korán került nyelvünkbe feltehetően ’mosléknak való seprő’ jelentésben (vö. TESz.), s már első előfordulásakor 1395:’moslék’ (BesztSzj. 839) értékben szerepelt. Előfordulási arányai alapján elképzelhető, hogy a 15-16. században ez volt a görög/latin szó bevett ekvivalense, amit Bartal Antal szótára is megerősít (lásd fent). Alkalmazásáról Sylvester korábban részben már idézett saját vallomásából tudunk meg közelebbit: „Maláta - ez fzoual ílik mikoron más fzot nem találnik. Jegez ez ighe minden állatot / melluel difznot tartanak/ akar törköl le gén / akar borfeprű / akar ferfe- prű / akar felezet / akar mi egéb / iol lehet eltáuozik ez ighe az görög fzotul.” (SylvUT., Az nehez ighik...) Fordítási szempontból a görög szót tehát problémásnak, „nehéz igé”-nek tartja, feltehetőleg, mert nincs jó magyar megfelelője. Több lehetőséget is mérlegelt, miután jobb híján fordított malátá-val. Itt felvetődik a kérdés, ha a maláta valóban csak jobb híján felelt meg, miért ez a legelterjedtebb megoldás. A választ a szó jelentésében kereshetjük. A Czuczor-Fogarasi szótár leírása alapján nyomon követhetjük a maláta jelentésfejlődését: „ maláta 1) a serpálinka- s egyéb szeszfőzőknél, kicsíráztatott árpa, melyet megszárítanak, s miután pogácsaformává alakult, összetörnek, és a kifőzendő gabona közé élesztőül tesznek. 2) Azon salak vagy seprű, mely a malátával élesztett, és kifőzött gabonából marad, valamint azon moslék is, melyet belőle készítenek [ritkítások tőlem D. A.]”. Sorozatos metonimikus átvitelek útján tehát a maláta felvette a ’salak’ és a ’moslék’ mellékjelentést. Sőt Sylvester vallomásából „Jegez ez ighe minden állatot /melluel difznot tartanak” kiderül, hogy értelme kitágult egészen a ’disznók szokásos eledele’ értékig, és mintegy gyűjtőfogalma lett a disznóknak szánt táplálékoknak. Jól látszanak a szónak a forrásnyelvi eredetivel való kapcsolódási pontjai is: olyan növényi termés-salakanyag, amely bizonyos feldolgozási folyamatok mellékterméként keletkezett, s ilyen minőségében állatok, disznók táplálására használták fel. A maláta tehát funkcióbeli azonossága (disznók eledele) és számos érintkezési pontja alapján kiválóan alkalmas volt az adott kontextusban a kívánt tartalmak közvetítésére és az eredeti szót helyettesítésére. így talán érthetővé válik használati gyakorisága is. Káldi munkáját követően azonban eltűnik a fordításokból. Egészen napjainkig végigkövettem a példázat fordításait, és sehol sem bukkantam rá ezután, még a Káldi-revíziók sem alkalmazták. Ennek oka az lehet, hogy a szó jelentései közül a ’csíráztatott aszalt, gabona’
