Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)
Menahem, a cigány Az Isten teremtette az embert, a szél a cigányt. Ma itt, holnap ottt... Amikor Menahemmel találkozott, tört jiddis és alig értett lengyel nyelvében nem talált szavakat arra, hogy elmagyarázza a férfinek, amit ö már régóta tudott pontosan őseitől: minél messzebb tartani magától az idegeneket, semmilyen ígéretüket, esküjüket nem szabad elhinni és semmi jót nem szabad várni tőlük, mert különben baj lesz. Nem illenek össze, és ha enged a lány az érzéseinek, kegyetlenül és bizonyosan megfizet ezért. A vénasszonyok nyara a vége felé járt. A hegyoldalra települt cigánytábor arra készülődött, hogy vagy visszatér Lengyelországba, vagy Németországban telel majd addig, amíg az ősz még ezt a fukaron mért meleget ígéri. Esténként tábortüzeket gyújtottak a cigányok, és ezeknek fénye megfeküdte az álmos és sötét házakba zárt Ionamiestist. A Vilija fölötti lejtőről alig-alig értek le a városkába a cigánydalok foszlányai és a bánatos lónyerítés. Ilda nem ereszkedett le a lejtőről a városkába, és Menahem már nem reménykedett, hogy találkoznak. Arra pedig, hogy őinaga menjen a táborba, nem tudta elszánni magát: odamész és élve onnan nem szabadulsz. Ám váratlanul, egy borús reggelen, az elutazás előtt, Ilda megjelent a városkában és a zsinagóga mellett Menahemre várt.- Én már azt hittem, hogy a szél elhordott benneteket - csodálkozott Menahem, amikor összetalálkoztak az imaház kapujában. - Hát nem mentek el? Maradtok? Menahem már kész volt örömét nyíltan megmutatni, de Ilda komoran, mintegy lehűtve lelkesedését, azt mondta, nem az öröm, hanem a baj hozta a városkába.- A cigányok nem maradnak meg sehol. Eljön az ideje, továbbállunk. Elhallgatott Ilda, aztán egy pillanat múlva, már nem olyan élesen, sóhajtott:- Elmegyünk innen is. Persze, csak akkor, ha megsegít minket valaki.- Mi történt?- Zoszka elhullott...- Zoszka?- A lovunk. Ló nélkül a cigány olyan, mint aki elvesztette kezét és lábát. Heten vagyunk: apám, anyám, három aprócska nővérkém meg beteg öreganyám...- Örömmel segítenék - mondta gyorsan Menahem de nekünk csak egy macskánk meg három tyúkunk és egy kakasunk van.- A tyúkot nem kötheted a szekér elé. Ló kellene.- De hát honnan vegyek? A cirkuszos Saja oda nem adja az igáslovát. Iosziffal, a sírásóval meg nem érdemes beszélni sem, mert az ő gebéje már járni sem nagyon tud...- A jövő ősszel, amikor újra itt leszünk, visszaadnánk a gazdájának. Mert nem igaz, hogy minden cigány tolvaj. Ha segítesz, minden teljesül, amit jósoltam neked. Becsszó.
