Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)

Grigorij Kanovics- Töröm a fejem, mit tehetnék - mondta Menahem, de nem ígért semmit.- A tábor holnapután reggel felkerekedik - komorodott el Ilda, aki próbálta leplezni csalódottságát. - A cigányok nem gondolkoznak, hanem cselekszenek. Ti meg töritek a fejeteket és nem csináltok semmit. Ezért nem szeretnek benneteket.- Titeket meg azért nem szeretnek, mert cselekesztek - vágott vissza Menahem.-Nekünk nincs szükségünk mások szeretetére. Mi nem kunyerálunk szere- tetet! - Ilda hirtelen megfordult, és mint egy felriasztott vad kifeszült és ellépett Menahemtől.

Menahem egész éjszaka álmatlanul forgolódott ágyában, és gondolatban elismételte Ilda szavait az idegenek szeretetéről, amelyre nekik nincsen szükségük és reggelig pörölt Ildával. Ilda, nyilván, gyávának tartja őt, aki képtelen egy igazi férfihez méltó tettre... O azonban bebizonyítja, hogy nem így van. Bebizonyítja neki, hogy az idegenek szeretetére mindenkinek szüksége van. Még a kutyáknak is.

Hajnaltájt aztán kiment a város határába és a polgármester lóistálójának fakapujából kifürészelte a zárat, belemerült a rátörő sötétbe és óvatosan kivezette a polgármester lovát, félve attól, hogy a ló megérzi az idegen szagot, felnyerít és elárulja őt. Már pirkadt, amikor sután felmászott a lóra és elvágtatott a táborhoz.

A tábor aludt. A lódobogást meghallva, egyik-másik sátorból kinéztek lakóik és rosszindulatú érdeklődéssel szemlélték a nyergeletlen fajmén lovasát.- Keresem Ilda panjalet (kisasszonyt) - nyögte ki Menahem.- Ilda Balceroviczot? Ott a sátruk. A szélről a második — morogta valaki ásítozva.

A szélső sátor mellett egy friss sír magasodott, amelybe, nyilván, Zoszkát temették.- Ilda panjale! - hívta bátortalanul Menahem. - Ilda panjale! - Hangja a zavarától és a türelmetlenségtől elakadt.

Sokáig nem jelentkezett senki. Menahem már sietni akart, a lovat odakötni a kocsirúdhoz, amelyről Zoszka kötőféke lógott le, és indult volna visszafele az erdei ösvényen, hogy ne maradjon semmi nyom utána.

Ekkor azonban kicsapódott a sátor bejárata, előbújt egy magas, robusztus cigány, pompás, selymesen fénylő bajusszal, és röviden, gyanakodva ezt mondta:- Ilda alszik. Mit óhajt az úr?- Mondja meg neki, hogy teljesítettem a kívánságát.- Milyen kívánságot? - kérdezte barátságtalanul a bajszos.- Hoztam a családjuknak ezt a lovat.- Ilda! — kiáltott a férfi, - Ilda! Hozzád jött egy úr. - És nem várta meg Ildát, bebújt a sátorba.

Hamarost megjelent Ilda is.- O, Menahem! Hát mit látok? Ló! Egy élő ló! - Ilda megragadta Menahem