Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)
Grigorij Kanovics Braha szavai meghökkentették. A sánta lány női érzékenységével kitalálta azt, ami valóban megfordult a fejében, de önmagának is szégyellt volna bevallani. Bár miért szégyenkezne? Vajon érdekelte-e az Urat, hogy Éva cigány vagy zsidó? A Mindenható nem kérdezett semmit, hanem összeadta Adámmal és megáldotta ő- ket. Miért ne tehetné meg ő is ugyanezt Ildával? Alig vált el Menahem a jósnőtől, újra kószálni kezdett a városkában és kereste vele a találkozást. A jósnő pedig éppen kilépett egy házból, ahol egy litért aranyhegyeket, egy csomó gyereket jósolt, amikor elkapták hátulról és gyermekien csengő hangon kérdezték:-Nekem is jósolsz? Az arrajáró zsidók felfigyeltek Menahem kiáltására, és néma együttérzéssel mutattak ujjukkal a halántékukra, vagy sokatmondóan megpödörték pajeszukat. Ilda megijedt és megfordult, de meglátva Menahemet, az egész utcát betöltötte a nevetése:-Neked már jósoltam. — De nem mindent. Nem mindent. Te valamit eltitkoltál előttem. Ugye? Gyerünk, jósolj újra! Napokig így ment ez. — Tönkretesziek, szépfiú! Nem lesz elég rám a pénzed. — Elég lesz. Elég lesz. És ha nem lesz elég, kirabolom a bankot! Menahem lágyan, de kitartóan vonta be Ildát ebbe az érthetetlen és veszélytelen játékba: apránként mintegy megszelídülve és a szórakoztató bolondozással szembeni ellenállását feladva, nevetésével még bíztatta is. Amíg fizet, hadd bolondozzék. Menahem hízelgései legyezgették önbizalmát és megszépítették a nyomorúságos, unalmas napokat. Ilda gyerekkorától hozzászokott, hogy mindent józanul szemléljen, s mindenből kicsikarjon akár egy aprócska hasznot. Egyébként nem kételkedett abban, hogy amint a tábor felkerekedik és itt hagyja ezt az isten háta mögötti városkát, mindörökre végetér a játék ezzel a kedves epekedő legénnyel, és Menahem végre megérti, hogy egy letelepedett zsidónak nem lehet dolga egy cigánylánnyal. Soha nem történt meg, hogy zsidó elvett volna egy cigány lányt, vagy cigány lány férjhez ment volna egy zsidóhoz. Lengyelföldön egyszer egy elmeháborodott cigány lány megpróbálkozott azzal, hogy megszegje az ősök szent hagyományát és az apja verte halálra egy kötőfékkel. Rosszuljárhat Ilda is, ha a táborban megsejtik Menahemmel való bolondozását. Mit számít, hogy Menahem hasonlít a cigányokhoz? A varjak és a sólymok nem repülnek együtt. Egy zsidó nem fog vándorolni a széles nagyvilágban, nem fogja egyik országból a másikba, egyik városból a másikba hurcolni holmiját, és semmi áron nem váltja fel a zsindelyes vagy cseréptetős fedelet a feje fölött a szeles őszi égbolttal, és azok a láncok, amelyek boltjához, zsinagógájához, borbély-, vagy asztalosműhelyéhez kötik, erősebbek a pucér szabadságnál, a kényelmetlen kötetlenségnél. Ilda soha nem feledkezett meg nagyapja tanító szavairól:
