Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT DÁVID TERÉZ ÍRÓ, DRÁMAÍRÓ ÉS SZABÓ BÉLA KÖLTŐ, ÍRÓ, ÚJSÁGÍRÓ - „Konok, makacs író...”
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT oly görcsösen, oly elkeseredetten és szerelmesen markolta volna a tollat ..., mint ő”. „Konok, makacs” íróként jellemezte őt, s ilyennek ismertem meg közel két évtizedes együttmüködésünk során is. Az elemi iskola hatodik osztálya után szabóinas lett, a szakmának azonban hamarosan hátat fordított. Előbb költőként kísértette meg a Sorsot (négy verseskötete jelent meg: Felszakadt gondolatok, 1928; Pipacs, 1929; Éhes vagyok!, 1931; Érett szegénység, 1935), később prózaíróként, majd (1949 után nyugdíjazásáig, 1970-ig) újságíróként, az Új Szó szerkesztőjeként tevékenykedett. Az irodalmi elismerésért vívott küzdelme azonban csak prózaírói tevékenységében mondható viszonylag eredményesnek. A művészi megformálás tartós gondjai közé tartozott. Első prózai jelentkezése az Ezra elindul (1935) c. kétkötetes, önéletrajzi ihletésű regénye, melynek hőse egy nagymihályi zsidó fiú (Mtiller Ezra), aki a kisvárosi gettóvilággal és apja vallásos elfogultságával egyaránt szembekerült. A 30- as évek végén írta A menyasszony c. művét, melyet később sem tudott túlszárnyalni. A kisregényt eredetileg színdarabnak szánta. Első változata 1937-ben készült, könyv alakban csak 1956-ban jelent meg, 1957-ben (Mladucha címmel) szlovákul is kiadták. A regény hősei a szegénység és a kiszolgáltatottság rabjai. Furcsa a regényhős Emma, Friedné cselédje, de furcsa a nagysága is, aki szegény és beteg zsidó asszony. Emma ámokfutása akkor kezdődik, amikor egy éjszaka szobájába engedi az ablakán kopogó éhes csavargót, s megosztja vele mindenét. A találkozástól kezdve menyasszonynak érzi magát, azzal sem törődik, hogy a gyanús idegen közben meglopta. Életét a szeretetvágy tölti ki, mígnem balladába kívánkozó sorsa ön- gyilkosságban végződik. Kosztolányi Édes Annájának oldalági rokona ez a regény, a környezet, melyben a regényhős él, azonban egészen más, mint a Kosztolányi környezete. Az elesettség, a nyomor és a szegénység kiált itt emberségért. Ifjúsági regényként vált sikeressé a Marci, a csodakapus (1955) c. műve, melyben egy kisdiák csodakapusnak álmodja magát. A felületes művészi megformálás és a tudatosság hiánya miatt olyan alkotásai is torzókká váltak, melyekben a saját élményanyag a meghatározó. A család kedvence (1958) c. művében a fasizmus embertelenségeit idézi, ám olyan erővel és részletességgel összpontosít az anyamotívumra, hogy maga a történet (az anya megmentése) elsikkad. Gyakran nemcsak a részletek szabdalják szét prózai írásait, hanem a romantikus megközelítés vagy az ideologizá- lás, sőt túlideologizálás is. További regényei között említhetjük Az élet peremén (1959), Ebek lázadása (1964), Hűség (1968), illetve Mindhalálig (1972) című kötetét. Kenyér meg tej címmel (1975) versválogatása is megjelent. Nehéz búcsú címmel posztumusz kötete jelent meg, melybe cikkeit, elbeszéléseit sorolta. Legtöbbször erejét (és tehetségét) meghaladó feladatokra vállalkozott, s ez is o- kozta, hogy művein (dokumentumértéküket leszámítva!) sajnálatosan túllépett az idő. Fonod Zoltán
