Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Grigorij Kanovics: Menahem, a cigány (novella, E. Fehér Pál fordítása)
Grigorij Kanovics Menahem, a cigány Minden ősszel, a vénasszonyok nyara rövid napjain, az elcsöndesült, szinte önkívületbe esett Ionamiestisbe ócska, a rossz utakon sárral bevert szekereiken megérkeztek a cigányok, mint hívatlan vendégek, akik az isten tudja honnan, tán Befyostokból, esetleg Königsbergből vágtak neki az útnak. A Vilija fölötti, árva bokrokkal és százaz füvei benőtt réten lepányvázták fáradt, szófogadó lovaikat és felverték napszítta sátraikat, téglákból tüzhelyfélét eszkábáltak, amelyen egyszerű étkeiket készítik majd. Valahogy berendezkedtek a kiszemelt helyen, s aztán a jövevények egyenként és csoportokba verődve a városkába indultak a szokott dolgukra - a férfiak garasokért foltozták a réztálakat és fazekakat, amelyek még őrizték az őszibarack, meg a málnalekvár illatát, az asszonyok pedig karon ülő csemetéikkel tört lengyel nyelven vagy kifacsart németséggel mindenkinek, aki óhajtotta, megjósolták a közelebbi és távolabbi jövendőt. Az üstfoltozóknak akadt elég tennivalójuk, de a jövendőmondókra nem nagyon voltak kíváncsiak a helyiek. A zsidók féltek az idegenektől, nem voltak kíváncsiak semmilyen jóslatra - ahogyan azt a közkeletű nótában énekelték -, tudták, hogy sem a közelebbi, sem a távolabbi jövőtől semmi jót nem várhatnak: hétfőn krumplit esznek, kedden is krumpli lesz ebédre és tíz év múlva ugyancsak, ezért elkergették a tolakodó jósokat. Bosz- szút is álltak azért, mert nem akart senki hallani a távoli utakról, az aranyhegyekről, a bubóászról meg a pikdámáról, elkapták egy kóbor csirke nyakát, leemeltek egy flanelinget vagy kartonbúzt a szárítómadzagról, vagy a litván szomszédasz- szony udvaráról a zsákjukba dugtak egy malackát. A tolvajokat senki nem panaszolta be sehol. Felesleges lett volna, mert úgyse került volna senki a dutyiba.- Lecsukod őket, aztán több lesz a költség, mint a kár volt - tudatta a börtönügyekben járatos Piatras Garsva, a rend egyetlen őre Ionamiestisben. - No, egy tyúkocskával vagy malackával kevesebbet esznek a kárvallottak. Mi ebben a baj? De ha ezek a cigányok, mondjuk, a polgármester úr német márkájú autóját vagy kedvenc angol lovát lopnák el, akkor a tettes ugyancsak megjárná. Emlékeztek, hogy mi lett a földitekkel? - hunyorított madárijesztő bozontos szemöldökével a szószátyár Garsva. - Öt évet kapott. Az összes fővárosi lapok, a Litovszkije novo- sztyi és a Huszadik század is írtak Menahemről, a cigányról, és többet, mint a mi hős pilótáinkról, akik litván masinával repülték át az óceánt.- Már hogyne emlékeznénk - hazudta szemrebbenés nélkül Herale
