Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT DÁVID TERÉZ ÍRÓ, DRÁMAÍRÓ ÉS SZABÓ BÉLA KÖLTŐ, ÍRÓ, ÚJSÁGÍRÓ - „Konok, makacs író...”

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT

című színműve, melynek komáromi bemutatója igazi közönségsikert hozott. Az Asszony és a Halál című művét a komáromi színházon kívül a pozsonyi Hviezdoslav Színház is bemutatta (1976). Színházak és műkedvelők játszották a Vidor család (1961) és a Fekete bárány (1960, 1974) című darabjait is. Válogatott drámái 1976-ban kötetben is megjelentek Lidércfény címmel. Prózaíróként a Kísértetek múzeuma (elb., Po., 1964) című kötettel jelentkezett. írásaiban a fasizmus szörnyűségeit és a múlttal szembeni közönyt mutatja be. Szatirikus hangvételű a Kásahegy (1966, 1992) című regénye, melyben a bürokrácia, a hatalmaskodás és az alakoskodás eseteit gúnyolja ki egy „káderező” kérdőív ürügyén. Megjelenése idején bátor tett volt a korabeli politikai realitásokkal szemben. A regényt a politikai hatalom görbe tükrének is tekinthetjük. Hasonló szándékkal íródott, de szerényebb eredménnyel járt a Látomások (1974) című kötete, melynek karcolatai kulturális és közéletünk divatos témáival foglalkoznak, szemléletük azonban leegyszerűsítő. Könnyed stílusa és mesélőkedve későbbi köteteit (Ifjúságból elégtelen, 1970, 1980; Időzített boldogság, 1973) is népszerűekké tette. A visszaemlékezés, múltidézés és a számvetés lehetőségét kínálta a Mesélő nemzedék (1981) című kötete. Hasonló témájú az önéletrajzi jellegű Utóirat - Amíg a téma eljut odáig (1986) című kötete is. Életéről, tapasztalatairól, érzelmi és szellemi világáról vall a kötetben, de irodalomtörténeti szempontból is hasznos ismereteket szerezhetünk belőle. Azt tervezte, hogy megírja azokat a történeteket is, melyeket korábban (a politikai kurzus gyakorlatát ismerve) kihagyott a kötetből. Emberek, idő, történelem címmel adta volna ki a kötetet, megírására - vélhetően - már nem volt ereje. Több művét szlovák és cseh nyelvre is lefordították. Néhány műfordítása is ismert. A prózaíró Dávid Teréz műveiben gyakran él a drámaíró helyzetteremtő képességeivel, melyek kétségtelenül színesítik párbeszédeit.

Munkásságával, sokoldalúságával, alkotói ösztöneivel, tehetségével (anélkül, hogy „nőíróként” kegyet gyakorolnánk vele szemben!) felmutatta azokat az erényeket, melyekkel egy-két műve minden bizonnyal túlélte korát. Szeberényi Zoltán néhány évvel ezelőtt „irodalmunk élvonalába” tartozónak mondta. Minden okunk megvan tehát arra, hogy -tisztelegve emléke előtt - azt kívánjuk magunknak, üdvös lenne, ha legjava alkotásait, drámáit a mai nemzedék is megismerhetné.

SZABÓ BÉLA költő, író, újságíró

„Konok, makacs író...”

Messziről, mélyről vezetett Szabó Béla útja az érvényesülésig, az írói elismertségig. Tízgyermekes zsidó családban született, nem véletlen, hogy a szegénység, az éhezés visszatérő témája műveinek. Fábry Zoltán írta róla: „Nincs szlovákiai íróember, aki annyit küzdött volna a tollért, a sikerért és az eredményért, aki