Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE - Fried István: A cseh-magyar kapcsolatok tudósának köszöntése (esszé)

JUBILÁNSOK KÖSZÖNTÉSE

lödési területét, akik valamilyen módon kapcsolódtak vagy kapcsolódni kívánnak Prazák kutatásaihoz. Azt még egyszer, külön is megemlítem, hogy szinte természetes: a csehszlovákiai magyar kisebbség szerveződése, prágai kulturális törekvése identitása megfogalmazására szintén tárgya a kötetnek, méghozzá egy olyan tanulmányban, amely eddig ismeretlen prágai dokumentumokat közöl.

Richard Prazák olyan tudós, aki természetszerűleg a cseh tudományosságban van elsősorban otthon. De legalábbis hasonló otthonosságra tett szert a magyar tudományosságban is. Az a tény, hogy hungarológus, azaz a magyarságtudomány művelője, bensőséges ismereteket tételez föl a magyar történelemről, művelődésről - és nem utolsósorban az irodalomról. Egyetlen példa: Kazinczy Ferenc Fogságom napiáját (Marcela Husová fordításában), amelynek egy nem jelentéktelen részlete a spielbergi börtönben töltött időt írja le, de akad más cseh vonatkozása is, éppen Richard Prazák adta ki, mutatta be szép tanulmányban az érdeklődőknek, s ezzel nem csupán a magyar próza egy remekével ismertette meg a cseh olvasókat, hanem tágította, elmélyítette a brnói helytörténetet is. A kultúraköziség nem azt jelenti, hogy valaki két kultúra között él, valószínűleg inkább azt, hogy valaki két kultúrában él. Richard Prazáknak megadatott, hogy egyként éljen a cseh és a magyar kultúrában, értekezőként, fordítóként, népszerűsítőként, közvetítőként. Az Európai Unió polgárai közül még viszonylag kevesen rendelkeznek polifon énnel, pedig Európának megkülönböztető tulajdonsága (kellene, hogy legyen) a sok- szólamúság, a szólamok egyenértékűsége. Richard Prazák életműve ennek igazolása. És a tiszteletére kiadott tanulmánykötet egészében tanúsítja, hogy ebben a sokszólamúságban nem vész el sem a cseh, sem a magyar szólam.

Fried István