Irodalmi Szemle, 2006

2006/9 - Milan Rúfus versei (A történelem örvényében, Csodálatos körhinta, A szó kaján lakomája, A költő a harmadik évezredbi Krcsméry Bazinban, A világnak, Déjá vu, Hét és fél (Pereszlényi Sándor fordítása)

Milan Rúfus versei

A fiókák nem tudásért, az életért hálálkodnak.

* * *

A lélek bizonytalan lett, a szó nem oly büszkén csattan. Ha próbálgatom a verset, mögötte állsz, mozdulatlan.

A türelmes idő lejár, rohan, küzd az elmúlásért.

Hálát mond az éji madár az életért, a tudásért.

Azért is, hogy sok jelenség ismert, amíg sok mást ma még hétpecsétes, mély titok véd.

Az égboltot, mint bő lepel, a pirkadat takarja el.

És hirtelen, ahogy nézem, édes csapásodat, Uram, amely neve Lenni, értem.

Ami a tengernél mélyebb, a kezdettől, mint a tenger, a láthatáron ér véget.

És egyesül az egekkel.

Preszlényi Sándor fordítása