Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Milan Rúfus versei (A történelem örvényében, Csodálatos körhinta, A szó kaján lakomája, A költő a harmadik évezredbi Krcsméry Bazinban, A világnak, Déjá vu, Hét és fél (Pereszlényi Sándor fordítása)
Volt itt már minden, mit szem kíván. A szeretetből van ma hiány. Robusztus szándékok százai, illanó, balga öncsalások. Volt itt már minden. A nap alatt nincs, amit halandó nem látott. És amíg ott nem tűnik fel, nálunk, az embertelenségnek földjén, a régi visszatér berkeiből a messzeségnek. És beköszönt ismét halkan, itt ínséggel, amott karddal. Hét és fél „ hogy ez a borocska 75 évesen is olyan édes tegyen, mint 20 éves korodban. ” ,, Istenem, élni az életet, tulajdonképpen az is vers. És azt írni a legnehezebb. ” Hetvenöt év, bús, keserű. Még nem a hegy, de nem domb már. Ám a bor még édes nedű, édesebb, mintha húsz volnál. Iljúság. Elő halacska, megtéveszti a csalétek. Mit ivott az ember, arra hetvenöt évesen ébred. Vagy azután sem tér észre. Sokan, végén szólójuknak, életükre pontot téve, nem is tudják, hogy mi volt az. Csak azt, hogy a gyermekeik hozzájuk úgy ragaszkodnak. Milán Rúfus versei
