Irodalmi Szemle, 2006
2006/9 - Milan Rúfus versei (A történelem örvényében, Csodálatos körhinta, A szó kaján lakomája, A költő a harmadik évezredbi Krcsméry Bazinban, A világnak, Déjá vu, Hét és fél (Pereszlényi Sándor fordítása)
Milan Rúfus versei A világnak Nem vagy az enyém. Talán én sem vagyok a tiéd. Elismerem. Egy másik mólon álldogálok. Másik hajón és más tengeren. ínségemben őszintén bevallom, mi a vétkem: idegen vagyok néked, és idegen vagy nékem. Mi kényszerít hát veled élni, kenyereden,mely ragacsos? Csak hogy ne kelljen olyat tenni, ami megbánt, vagy kárt okoz? Veled alszom, veled virrasztók. De végig azok mellett állok, akikre élesíted kardod, és őket véle megalázod. Déjà VU Teljesült álom. Hát mi az? Hagyd békében a szavakat. Többre már nem tellett néki. Csupán a régit ismétli. Az örök egyenlőtlenség, mint darázs a lépes mézre, egy idő után nálunk is az asztalhoz ült ebédre. Széltében-hosszában, mindvégig, a világ kellős közepéig hallatszik hangos csámcsogása.
