Irodalmi Szemle, 2006

2006/8 - TALLÓZÓ - Szabad polc - Rácz I. Péter: Rudas Jutka, Benedek Szabolcs, Petőcz András e Pénzes Tímea könyvéről

TALLÓZÓ

tragikusnak láttam a helyzetemet: csak az időmet vesztegetem ennek a könyvnek az olvasásával, amely unalmasnak és elcsépeltnek ígérkezett. Aztán revideálni kényszerültem nézeteimet, a maradék 16 novella meggyőzött, néha még be is vont a bűvkörébe, Benedek Szabolcs tud érdekesen érdekeset írni. Az Eszter című novella a magyar nyelv nemi identitásjelölésének hiányával kelt poentírozó meglepetést, az Elbeszélés a szerelemről, melyhez vér tapad, a Priszka, az Aranyeső Voorburgban a Márton László által tökélyre vitt prózanyelvet próbálgatja a (szintén) történelmi témákon, több novella inkább a társadalmi mélyfúrása miatt figyelemre méltó, így a Zóna, a Tatyjana e-mailje Anyeginhoz vagy az Üzenet című, mind-mind a prostitúció világába kalauzolja el az olvasót. A kötet végén helyet kapó három írás (Súlyfelesleg, Buli, Versek) pedig talán egy már íródó önálló kötet felé mutatnak, részint variációi is egymásnak (főleg az első kettő): a Sárosdi nevű prózaíró „kalandjai a világban”-trilógia, mely sokkal több iróniát enged meg önmagának, mint az ezt nélkülöző - szintén az íróságot tematizáló -, pátosszal teli nyálas Kommunikációs zavar (lásd fent). Ha pontoznom kéne a Pont Kiadó eme kiadványát: 10-ből 7-et adnék.

{Benedek Szabolcs, Kommunikációs zavar. Budapest, Pont Kiadó, 2006. 157 old., 1820 Ft)

Flódni-reprint

Nem egészen értem Petőcz András elgondolását. 2002-ben a Magyar Könyvklubnál jött ki az Egykor volt házibarátaink. Fejezetek egy családregényből című prózai munkája, amely egy laza szerkesztésű, anekdotázó elbeszélésfüzér volt, amely nem akart többnek látszani annál, ami. Most regényként aposztrofáló- dik A születésnap című elbeszélés, holott nagy-nagy különbséget nem érzékelni sem a szerkezetben, sem a tematikában, a szereplők is régi ismerőseink négy évről korábbról. Ami látszólag egybefogná a történetmesélést, az a Nagy Fényképalbum, amelynek fotói megelevenednek a beszélő gyermek, Tóni révén. Igazából nyomát sem találom a nagyepikai formátumnak, vagy ha mégis regénynek neveznénk e müvet, akkor a korábbi alkotás műfajának meghatározásával lennék bajban.

A zsidó-tót Ziegler család „örök élete” képekben, hanyatlástörténetként elbeszélve: így jellemezhetném A születésnapot, amely kicsit a felnőtté válás története is, hiszen a fiú lép az apa helyébe a kerettörténet szerint. Ahogy a Házibarátokban, itt is kurziválás jelzi a nyelvi fordulatok foszilizációját, esetünkben a 60-as, 70-es és 80-as évek magyarországi nyelvemlékeinek archiválási szándékát, valamint a belső családi közösség nyelvének megőrzését. Őszintén szólva nem érzem a fülszövegben jelzett „átdolgozás” megvalósulását, de szívesen olvastam újra a már ismert történeteket.

(Petőcz András, A születésnap. Budapest, Új Palatínus Könyvesház Kft., 2006. 194 old., 2300 Ft)