Irodalmi Szemle, 2006

2006/8 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Merre van Kisvárda? (Gondolatok egy fesztivál ürügyén)

SZÍNHÁZI ÉLET

nézték meg, csupán videokazettán vagy DVD-n látták, ami nem tudja visszaadni az előadás színvonalát. Én a Vérnászt javasoltam Kisvárdára, ők ezzel nem értettek e- gyet. Nem szerettem volna alku tárgyává tenni, melyik előadással menjünk, és mivel nem született megegyezés köztem és a válogatók között, úgy döntöttünk, ebben az évadban a Jókai Színház nem lesz ott Kisvárdán. A fesztivál minden szempontból reformokra szorul. Nagyon kifogásolom, hogy alanyi módon, minden határon túli színháznak, minden évben részt kell vennie rajta. Bizonyára van erre is magyarázat, ezeknek a színházaknak ez az egyedüli magyarországi megmutatkozási lehetőségük, viszont akkor más jelleget kellene adni a rendezvénysorozatnak. Az elmúlt 18 év során annyi rossz előadást lehetett látni, ami nem méltó egy versenyprogramhoz, és persze voltak remek előadások is. Én szűkebb verseny programot állítanék össze, az off programba meg jöjjön, aki akar. Legyen rang eljutni Kisvárdára! Most rutinszerűen, évad végén, fáradtan oda kell menni, le kell játszani az előadást, azután vagy adnak díjat, vagy nem.”(Új Szó, 2006. július 8.)

Azt hiszem, hogy az idézett gondolatmenet nem igényel semmilyen kommentárt. Vagy mégis?

Még emlékszem arra az időre, amikor a Kiss Péntek József által vezetett társulat többször is elhozta a fesztivál fődíját (Amadeus, Sirály), az Ibusár közönség- díjas, a Jó estét nyár... pedig Páskándi-díjas lett. Korszakos előadások voltak ezek, amelyeket olyan rendezők jegyeztek, mint Czajlik József vagy Telihay Péter, de ekkor rendezett Komáromban Tóth Miklós is, akinek Jó estét nyár, jó estét szerelem című előadásával elindult valami 1999-ben.

Kisvárdán élénk vita folyik arról, hogy milyen is legyen a jövő fesztiválja. Egyik délután még ötletbörzét is tartottak, ahol színigazgatók, kritikusok, minisztériumi hivatalnokok, teatralológusok mondták el, hogy mit várnak el a fesztiváltól, s milyen irányban lehetne továbbvinni ezt a már felnőttkorba lépett, intézménynek tekinthető fesztivált. Van, aki a szakmai továbbképzésre helyezi a hangsúlyt (az idei fesztiválon is több workshop működik, tanfolyamot vezet Sáry László, Duró Győző, Pályi János, Jászberényi Éva, Katona Gábor, tehát van színpadi szövegelés, mozgás- és bábos kurzus, szöveg-ritmus-zene), s vannak, akik a szakmai részét erősítenék akár a válogatások szigorításával is. De már mindenki nagyon várja, hogy végre felépüljön a Bán Ferenc tervezte új színházépület, amely talán Európa egyik legmodernebb színházépülete lesz, ha ezt a politikusok is úgy akarják. Mindenesetre, a fesztiválra ellátogató Szili Katalin magyar parlamenti elnök ígéretet tett rá. A körülmények ugyanis még ma is kezdetlegesek, s bizony a negyvenfokos kánikulában mind színésznek, mind nézőnek embert próbáló feladat egy- egy előadás abszolválása. De többnyire ez mégsem látszik meg az előadások színvonalán.

Nyakó Béla, a fesztivál igazgatója érdeklődésemre elmondta, hogy két komáromi előadást válogattak be, a versenyprogramba került volna a Kanyargó időben (Verebes István rendezése), az ún. off programba, amely a helyi nagyközön