Irodalmi Szemle, 2006

2006/8 - SZÍNHÁZI ÉLET - Juhász Dósa János: Merre van Kisvárda? (Gondolatok egy fesztivál ürügyén)

SZÍNHÁZI ÉLET

Merre van Kisvárda?

Egyre szomorúbb gondolatok egy fesztivál ürügyén

Kisvárda messze van. Ez a többszörösen egyszerűnek tűnő mondat mégis némi magyarázatot igényel. Két éve arról írtam, hogy a fesztiválon a felvidéki magyar társulatok nem alkottak maradandót. Ha sommásan akarnék fogalmazni, akkor két évvel később már csak a hűlt helyünk maradt ebben a világvéginek tűnő, ámbár színházi mércével mérve mégis egyre jelentősebb kisvárosban.

De mielőtt belemerülnénk a részletekbe, néhány keresetlen gondolat a színikritikáról. A bukaresti Hét a közelmúltban több neves erdélyi színházi szakembert, rendezőket, színi direktorokat kérdezett meg arról, hogy mi a véleményük korunk színikritikáiról. Nem mondhatnánk, hogy a megnyilatkozók lelkesültek lettek volna (ezt persze nem is várhatjuk el tőlük), de elég, ha a világhírű rendezőt, Tompa Gábort idézem: „Csak a kritikai tudat képes felidézni a múlandó színházi tettet. Ez egy gyönyörű és fontos szerep. A módja már bonyolultabb, összetettebb kérdés. Bukott színházigazgatóknak, félresikerült színészeknek és rendezőknek nehezebb kritikát írni azzal a hozzáállással, hogy ha nem sikerült a színpadon alkotni, akkor kritikus leszek. A kritika szerintem ugyanúgy hivatás, és egyfajta rátermettséget követel.” Ennyi az idézet. Nálunk nem ennyire „bonyolult” a helyzet, ugyanis nincsenek színikritikusaink, de még csak színházzal rendszeresen foglalkozó újságíróink sem. Az utolsó színikritikus tájainkon Dusza István volt, aki annak idején két társulatunk háza táján közutálatnak örvendett. Azóta rövidebb-hosszabb életű recenzenseink vannak, de mintha már ez a státus is kihalófélben lenne. Egy-egy lap kassai tudósítója ír az ottani bemutatókról, a komáromi a Jókai Színház előadásairól, de olyan újságíróval, aki az elmúlt években végigjárta volna két és fél profi társulatunk előadásait, s figyelemmel kísérné az amatőr mozgalmakat is, nem találkoztunk. Ez még e sorok írójáról sem mondható el. Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy Kisvárdán mindössze ketten képviseltük a céhet Felvidékről, de még így is többen vagyunk, mint színházaink képviselői, akiknek már az sem volt az idén fontos, hogy megjelenjenek.

Tóth Tibor komáromi igazgató frappáns magyarázatot ad társulata távolmaradására: „Azért nem vettünk részt a fesztiválon, mert úgy gondolom, méltatlanul jártak el velünk szemben a válogatók. Egész évadban egyetlen előadásunkat sem