Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Faustus Pozsonyban?! (Tőzsér Árpád Faustus Prágában című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE me csak,/ amaz szolgál, emezt szolgálni kell.” Újabb bizonyítéka, hogy gondolati töltésű, lírai képekből áll össze és épül fel egy művi-művészi világ, melyben (Szenei) Molnárunkat megkísérti a pénz, a dicsőség, tehát a hatalom, és megtartani próbálja az Altdorfhoz méltó tisztaság és a hitbéli hűség, hogy végül így döntsön!” Úgy döntöttem: nem döntök: maradok/ természetemben, amelyben születtem,/ melyben alkatom szellem, öntudat lett,/ s magam egyén, a mindenkori két / út között a harmadikat választom.” S felteszi a súlyos kérdést: „Mit ér a teológia s a jog / s mit ér a bölcselet, ha te, magadról /nem tudhatsz meg semmit sem általuk?” 3 Korábban, a műről tudtam, de nem ismertem, úgy gondoltam, hogy Molnár „megkísértése” szenvedélyes hitvitákban fejeződik ki (és be) a száztornyú Prágában. Nem így történik, a kálvinista tudós férfiú hallgatva, önmagában szenvedi el a kísértést! Alighanem helyesen! A lírai képben a drámai helyzet megsejtett értelme hat, nem a szóbeli kifejeződése. Bár tudjuk, a Pázmány-kori hitvitákat éles hang és vad szenvedélyesség kísérte, ismertek Bornemisza Péter átkai, ám a reformációnak, mint minden reform-mozgalomnak, nem a harc, hanem az építés a lényege. A demokratikus humánumra építő, közös munkálkodás Szent Bertalan éjszakájától a gályarab prédikátorok történetén át, máig érő tanulsága a jog erejére és a népakarat eszményére építő magatartásnak. A „lírai történet” filozófiája és Molnár „megkísérlésének” értelme és vívódása is erre utal, a sorsvállalás és egyéni felelősség felé, az ember belső világa s a lelki élet gazdagodása irányába mutatva. A személyiség kiteljesítésének okára és jogára hivatkozik! Tőzsér Árpád útkeresése az elméleti elgondolások felé korábban kezdődött. Részeredményei az Adalékok a nyolcadik színhez és Mittel úr alakja, az „adalékokban” már megjelenik Szenei Molnár alakja, ahogy Prágában tudós dialógust folytat Keplerrel, Mittel úr pedig maga a közép-európai „balek”! A költő bizalmasan otthonos a korban és Prágában, s jó érzékkel teszi. A város a magyar históriának mintegy nyugat-európai nyúlványa, nekünk, minoritásbelieknek pedig a „haza fogalmával” is rokon élmény-élményünk volt. Bizalmas közelsége a mai napig nem érdektelen! Hiszen Molnár Albert valamilyen módon elődünk, a „mi emberünk”. A Faustus Prágában dunaszerdahelyi bemutatóján mondta Tőzsér, hogy - akár a gondolati költészet értelmezése lehetne - fejlődésük során és kiteljesedésük fokán a gondolatok mintegy önmaguktól mintha lírába csapnának át, költészetté oldódnának! A mű befejezése, Molnár utolsó szavai akárha ezt igazolnák: „Az új század felhúz vagy összetör:/ én lelkem szigetére vonulok,/ hol az égből maradt még tán darab./ Bomolj, világ! S fald fel önmagadat!” Faustus itt jár közöttünk, helyét keresi Pozsonyban! Köszöntsük őt, üdvözlünk kételkedő! (Kalligram, 2005) Duba Gyula
