Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: Faustus Pozsonyban?! (Tőzsér Árpád Faustus Prágában című kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE potában nehezen szánja magát mélyebb gondolati „nyomozásokra”. Kimerülni látszó „kánonok” igézetében elkényelmesedett, a felületesség és rutin jegyeit viseli. Kíváncsian várom, hogy megfeleljen a kihívásoknak, amelyeket a Faustus Prágában jelenthet számára, mely talán nem tökéletes mű olyan értelemben, ahogy egyetlen művészi munka sem lehet abszolút tökéletes! A remekműveket is ki lehet kezdeni s nem is nehezen. Alkalmas szempontot, a műtől idegen hozzáállást találva, a meg nem értés talaján állva minden mű bírálható, akár elvethető. A remekmű fogalmának, érdembeli kikristályosodásának ugyan maga a mű a megtestesítője, de benső értékeit, jelentőségét és remekmű voltát az az elemző, értékelő és tovább gondoló munka építi meg, melyet mintegy a mű termékenyített és hívott életre, s melynek során remekmű voltának a mítosza megalapozódik és akár szellemi ka- tedrálissá emelkedik! 2 Nem könnyű olvasmány Tőzsér „drámai költeménye”! Az „egy szuszra” történő, első olvasatra aligha fedi fel magát. Második olvasat kell hozzá, akár harmadik is, hogy teljes mélységében átéljük. Pontosabban: minden vonatkozásában átérez- zük! Mindenek előtt a nyelvezet hatása alá kerülünk. Már szóltam róla, hogy az ar- chaizmusok párodisztikus értelmezhetőségét költőnk magabiztosan elkerüli. A korhűnek mutatkozó nyelvezet nem vált ki bennünk groteszk érzést, egyetlen sora sem kelt komikus hatást. Nem is teljes mértékben „korhű”, nem is lehetne, hiszen négyszáz év mélyére nincs visszatérés! Lépten-nyomon találunk benne régi formába öltözött mai fogalmakat. Ennek ellenére a patetikusnak ható nyelvezet és emelkedett stílus alkalmasan aládúcolja a „dialogokba és jambusokba szedett” történet épületét. Úgy teszi korhűvé, hogy egyben maivá avatja! A mű varázsa is itt kezdődik. A tizenhetedik század - 1604. esztendő — Prágájának és Rudolf udvarának tarka freskója, o- lyan császári világ gazdagon árnyalt, szinte bohémséget sejtető művész- és tudósvilág gondolatgazdag képe, ahol azonban a háttérben rideg törvények hatnak és az sem idegen, hogy a csábító gavallérokat szolgákkal veretik agyon. Ebbe a világba lép (Szenei) Molnár, a kálvinista tudós, akinek latin-magyar szótárát a császár megdicséri, egyetemi meghívásra jön, invitálója Martinus Bachatius rektor és híres tudósok, Campanus, Kepler, Westonia angol költőnő s udvari tanácsosok társaságába kerül. Olyan világba jut, amelyben a főhősök mégsem ők lesznek, hanem mellettük, mintegy Molnár álma következtében a kor misztikus alakjai, mindenek előtt Faustus, Lucifer és Mefisztó, meg Lilit, az első asszony, Ádám felesége, akiből boszorkány lesz, meg Molnárnak „megkísértése” okán bekövetkezett, hagymázos álma során, a költő képzeletének munkájaként, egyik főhősként maga Molnár! Aki a történetben hű kálvinista, ám nem hitvitázó, mert teremteni, alkotni kíván, s nem hatalomra szert tenni. Nehéz választás elé kerül, belebetegszik és hagymázos álmot lát, szellemiekben pompás és gondolatokban gazdag látomást, mely mégis rémítő, mert döntenie kell: hű marad-e kálvinista hitéhez vagy katolizál?!
