Irodalmi Szemle, 2006

2006/8 - BÚCSÚ LOVICSEK BÉLÁTÓL - Duba Gyula: „Lovicsek Béla egy volt közülünk...”

BUCSU LOVICSEK BELATOL

kezdetleges forrásvidékén tapogatóznám! Mint születik az írás, s eredménye a szöveg?! Sokkal mélyebb titok ez, mint hinnénk, a modernnek vélt irodalomelméletek sem adnak rá kielégítő feleletet. Nevezetesen arra a dilemmára, hogy a kérdésre minden olvasóilag befogadott szöveg vizsgálata szolgálhat válasszal, kínálhat tanulságot! Sőt! Mintha nem mindig a „nagyok”, a „híresek”, a „sztárok” és „klasz- szikusok” munkái nyújtanának fogódzókat, hanem néha inkább eligazítanának a kezdők, a sikerért keményen dolgozók, a torzóban maradottak és félbetört pályák termékei, a nehéz körülmények közt eszméledők lélektana, a zsengék felpislákoló lángja és a kirekedők, kallódó magányosok hamvába halt kezdeményei, amelyek stigmaként viselik az anyaggal és a hiányos képességekkel való küzdelem jegyeit. Netán a meglévő tehetség nehéz érvényesülésének folyamatát s az eleve szűk körű lehetőségekre, sorsszerű kallódásra ítéltek harcát tükrözik. Sőt alighanem - ne féljünk a fogalomtól! - a tisztázatlan képességűek és dilettánsok szenvedélyes törekvéseinek a mibenlétét!

Fábry Zoltán a Haragosok okán az „alkotó fantáziát” kéri számon Lovicsektől, s „főként bőbeszédűségben, a jellemábrázolás hitelének és mélységének hiányában, szerkezeti aránytalanságokban marasztalja el. (Szeberényi Zoltán) A pályakezdő írónak tehát inkább „csak” témaérzékenységet, a reális történetmondás igényét és az időszerűségre fogékony „szimatot” írhatunk a javára. Néhány év múltán a Csillagszemű asszony című regényében kiteljesítette mindezeket (1961). Prózánk alapozódását két évvel későbbre tesszük, Lovicsek kötete és Mács Kamasza. ennek előfutárai. A Csillagszemű asszony kétségkívül első nagysikerű regényünk, kisebbségi bestsellerünk, rendkívüli volt az iránta való érdeklődés. Első sikerkönyvünk! Ma az idők távlatából úgy tűnik fel, hogy a siker nem is elsősorban a szokatlan szerelmi történetnek szólt, hanem a szinte kézzelfogható hazai miliőnek, a történet szociológiai realizmusának. Aztán a téma körülményeinek, szokat- lanságának és rendkívüliségének. A hazai élet azon emberi lehetőségeinek és érzelmi drámaiságának szólt, amelyet az írás megformál és felmutat. Csehország a múlt súlyos történelmi tapasztalásának és a jelen új lehetőségeinek a földje, a szerelmesek csehországi szökése újszerű, modem kaland. A mese emberileg mély és hiteles, s a könnyed elbeszélő stílus valóban a (korai) bestsellerek fényével ragyogja be a müvet és írója nevét.

Lovicsek nyolc évvel idősebb - 1922-ben született - a harmincasoktól, a kezdő nemzedék gerincétől. Részt vett a háborúban, gyerekkora „békebeli”, élményvilága korábbi, de valósága ugyanaz, Garam menti és magyar faluvilág. Mindez lényeges, mert az írás nemcsak alkotómunka, hanem élettény is, adott téridőben való „téblábolás”. A kritika viszont eszmei világ, elvont ismeretek, valóság s a tudás birtokában egyéni becsvágy. S az irodalmi bontakozás miliőjében a kritika fanyalog a regény okán, könyünek véli, míg az olvasók lelkesednek. Lovicsek évtizedekre, szinte egész életére közismert és kedvelt szerző lesz, tanul is közben. Az érzékiség és könnyed stílus továbbra is vonzó ereje, ám közben hangulati ko