Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Hogya György: Agyagtáblák (esszénovella)
Hogya György És az írás is csapda! Míg írsz, azt hiszed, felette állsz a dolgoknak, sőt mi több, mintha az időt is képes lennél megállítani vagy átlépni felette....ám amint abbahagyod az írást, kétszeresen is csalódnod kell. Először a világban, amelybe visz- szatértél, de sokkal jobban az írásban, az írás szándékában, a küldetésében, hiszen kiderül, hogy semmit, de semmit sem változtatott a világon..., Már a pár hónappal ezelőtti önmagommal sem vagyok azonos. Nem csoda, ha nem bírok „saját” képzeletemmel... Egyszerre oda kell figyelnem a közelben sörözgetőférfiakra. A csendes zsongásból szavak, mondatok formálódnak, válnak erőteljesebbé, és kérlelhetetlenül u- tat törnek a gondolataimhoz. A palota munkásai iszogatnak itt, ácsok és pecsétkészítők. Miután országunkban a fa a magánembereknek megfizethetetlenül drága áru, csak a palota és a templomok engedhetik meg maguknak, hogy a bútor- és kocsikészítéshez, hajóépítéshez és bognármesterséghez értő nagarokat (ács és asztalos) alkalmazzanak. A szintén fontos és nélkülözhetetlen pecsétkészítőkkel a nemrég lezajlott a- kitu ünnepségről beszélgetnek. Azonnal és gyorsan ítélkeznek mindenről, megvan bennük a munkásoknak az a számomra idegen és ugyanakkor csodálatra méltó tulajdonsága, amellyel mindent azonnal és megfellebbezhetetlenül értékelni tudnak. » - Az emberre pedig azért van szükség, hogy végrehajtsa a Földön azokat az isteni törvényeket, amelyek csak általa valósíthatók meg. Az ember az isteni rend és erkölcs, az isteni princípium képviselője a Földön« — mondja hangosan és önelégülten az egyikük, aki nyilván a templom szolgálatában áll, és aki mindenáron meg akarja mutatni a papok iránti elkötelezettségét. Álszent tudálékossága most nem zavar, az ilyenekkel tele vannak a templomok....és az sem zavar, hogy hivalkodó, ám számára mégiscsak idegen gondolatokkal henceg: Olyan gondolatokat közvetít környezete felé, amelyek kibírták az idő próbáját... »Ez mind volt már egyszer, csak nem emlékszem, mikor...«'6 Mindannyian végigélvezték a kéthetes ünnepséget, amely a legnagyobb az ünnepeink sorában. Részt vettek a negyedik napi Enuma elis-felolvasáson, az ötödik napi áldozatbemutatón, a nyolcadik nap felvonulásán, és a csillagos ég alatt végignézték enitu bevonulását a zikkurat tetején álló szent nász templomába, ahol Dumuzival egyesült. A Szent Nászt az Ég és Föld között, Ember és Isten között, Képzelet és Valóság között... Jómagam is ott voltam, és láttam a torony lábánál gyülekező népséget. Arra gondoltam, mi sem bizonyítja jobban az emberi lélek kárhozatát és megváltoztat- hatatlanságát, mint éppen az embernek a tömegbe való tömörülési képessége. A tömeg megfosztja az embert attól a képességtől, hogy felmérje: mely okok is vezérelik őt a cselekvésben. Am valójában az én hosszas, magányos gondolkodásom sem hozott okosabb
