Irodalmi Szemle, 2006
2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Hogya György: Agyagtáblák (esszénovella)
Hogya György Első találkozásomra a „Sumer aranykorral” a negyedik emeleti lakásom legeldugottabb helyiségében került sor. Ebben a 80x120 cm-es illemhelyiségben (négy csempe keresztben és hat hosszában, amelyekről nem tudom miért, minden alkalommal megállapítom, hogy hatszor négy az huszonnégy) egy 100 wattos égő fénye mellett Dumuzi napjának fénye ragyogott fel, s megvilágította az Ur városbéli zikkurat és Nanna holdisten templomának sárgás téglafalait. Az é- let - és homeosztatikus lényem - szempontjából elengedhetetlenül szükséges székelés boldogságérzete találkozott a szellem imponáló sugárzásával, s miközben az Ősi városok című könyv színes illusztrációiban gyönyörködtem, megszületett az írás alapötlete... a történet, amely szólhat a képzeletről, egyetlen gondolatról, egyetlen szándékról, egyetlen megbánásról vagy pusztán a hóhér bárdjá- nak suhintása előtti szellentésről... Vannak napok, helyzetek, amikor bizonyos történések szinte jelképpé állnak össze. Ezeket a jelképeket — hol babonás tisztelettel, hol ősi félelemmel tekintve rájuk - igyekszem mindenképpen valami rendszerbe illeszteni. Nem tudom miért, az az érzésem, hogy ha ezekből a részletekből felismerem az ősi, mozgató erőket, akkor az Egésznek a kontúrjait is meglátom, és ettől talán megnyugszom.... (Néha mégis sekélyes leírásokra ragadtatom magam, mint például a budijelenet. Ekkor meg azzal „nyugtatgatom” magam, hogy ezeket a sorokat senki sem olvassa, hiszen ugyan kit érdekelnek a sumérok agyagtáblákra firkált történetei, az én képzeletem és Gilgames galamblelke, különösen egy olyan rendszerben, amelynek még a kontúrjait sem tudom felvázolni....?) Egy gondolat árnyéka vagyok, vagy talán egy álomé: talán Gilgames álmáé... Árnyék lévén csak akkor látom önmagam, ha a gondolatra vagy álomra fény esik... (Vajon mi lenne velem gondolat és álom nélkül?) Egy küszöbön állok, amelyről nem tudok lelépni. A homályban még azt sem tudom, merre van a „be”, és merre a „ki”. Határeset vagyok. A döntés, a felismerés, a fény felvillanása előtti pillanat vagyok. Mintha állandóan a Gilgamesre eső fénypászmára várnék... La-taddár-ilu következő agyagtábláinak szövege „A megsértett tokból a kezembe került agyagtáblák szövegei több mint különösek voltak. Egy, a számomra ismeretlen tamkárum jelentései furcsa egyvelegét alkották egy írástudó vallomásainak, és én, La-taddár-ilu, Ur városának egyik írnoka, meglehetősen elbizonytalanodva olvastam ezeket a vallomásokat. Az első agyagtábla egy Subsi-mesré-sakkan nevű férfi sorsát említi, aki hosszasan panaszkodott neki - mármint a jegyzetelő besúgónak, azaz a tamkárum-
