Irodalmi Szemle, 2006

2006/8 - POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ 2006 - Hogya György: Agyagtáblák (esszénovella)

Agyagtáblák nak - arról, hogy elvesztette az uralkodó (lugaF) bizalmát, kortársai tiszteletét, ál­lását, birtokát s ráadásul betegségek is gyötrik. A tamkárumnak tartott lelkiismert- vizsgálata során azonban úgy vélte, érdemtelenül sokat kell fizetnie bűneiért, s tel­jesen réménytelennek látja helyzetét. A tamkárum másik tábláján a következő szöveg olvasható: valaki ......(a ne­vet lekaparták) kijelentette: az (egyetlen) Istent le kell vágni. Tehát nem »egy istent kell le vágni«, miként az az Enuma elisben9 olvasható!!! (»Egy istent kell előbb megölnünk! Annak húsát s vérét Ninhurszag, jó agyagos földdel keverd el - ebből formáld az ember testét! «) V ajon miért került ez a tamkárumi jelentések közé? Mintegy kétezer istent tisztelünk, az egyszerű halandó már ki sem ismeri magát köztük, minden városnak saját főistene van, s amellett rengeteg más istennek építettünk templomot, miért ép­pen ennek a titokzatos, név nélküli, Egyetlen Istennek kell ekkora fontosságot tulaj­donítani? A harmadik, pecsétnyomóval is ellátott, tehát már azonosítható táblán a Nábium nevű tamkárum titkos jelentésében egy ismeretlen emberről ír, aki Ember­fiának nevezi magát, és akit a szomszéd városban látott. Ez a férfi különös beszé­dével és tetteivel hívta fel magára a figyelmet. A piactéren sétálva odament a bete­gekhez - akiket az ostoba és szegény hozzátartozóik azért hordanak oda, hogy az arra járók közül segíthessen rajtuk az, akinek hasonló panasza volt — és sokukat meggyógyította. Ezzel nagy népszerűséget szerzett a „fekete fejűek”'0 között, és persze nem egy haragost az a-zu-k" (orvosok) között. Gúla istennő, valamint Ninaszu és Ningizzida istenek hívei kényesek a tudományukra, s nem nézik jó szem­mel, hogy egy ismeretlen pár nap alatt nagyobb népszerűségre tesz szert, mint ők többévi szolgálatuk alatt. De tőlük sokkal veszélyesebbek az asipuk!2, akik ráolva­sással és szellemek segítségével gyógyítnak. Ez utóbbiak az ismeretlen embert, aki magát Emberfiának nevezi, valószínűleg kiűzik városukból, s így várhatóan megje­lenik majd nálunk is. A közelgő akitu13 ünnepre való tekintettel Nábium fontosnak tartotta mindezt jelenteni. A tamkárum idéz is az ismeretlentől, aki a tömeg előtt állítólag a következő­ket mondta:» Értsétek meg hát, nem az a célom, hogy szabadságotokban korlátoz­zalak vagy megfélemlítselek titeket. Azt szeretném, hogy szeressetek, és szeretni csak szabadon lehet. « (A besúgók is szeretik az idézeteket: kezdetet adnak egy gon­dolatsornak, amelynek a végén önmagukat sejtik. Nem foghatják fel, hogy ők nem lehetnek sem vég, sem kezdet, mert aki kezdet vagy vég kíván lenni, az egyben ab- szolútum is kíván lenni. Egyetlen gondolatot sem sajátíthatnak ki büntetlenül...) Nábium folytatta a jelentését, amiből kiderül, hogy mit javasol. Ősi szokás szerint, a nagyobb árvizek után, egy idegen embert ültettek a trónra, de csak egyet­len napra. Napkeltétől napnyugtáig uralkodhatott, este azonban feláldozták az iga­zi király helyett. Nábium szerint az Emberfia nevű ember alkalmas lenne ,, helyet­tes királynak”. Mert bár kétségtelenül kitűnő orvos, csak bajt és kellemetlenséget

Next

/
Thumbnails
Contents