Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - H. Nagy Péter: Elmélet és vizualitás (Szombathy Bálint új kiadványairól)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE dása továbbra is programmá nemesül, hisz ez lehet az útja annak, hogy segítsük önmagunkat, megismerjük a valóságot, s őszintén törekedjünk arra, hogy más népekkel és nemzetekkel szót értsünk...” - írta-mondta Fonod Zoltán az „Irodalom és közélet időszerű kérdéseiről” szólván. A cseh/szlovákiai magyar kulturális-irodalmi életnek több ízben kellett átélnie az „extra pátriám, extra mundum” kilátástalan helyzetét és állapotát, s ily körülmények között kellett helyt állnia az első, második és harmadik (s majd minden további) nemzedéknek. Fábryék többször indultak... Fonod Zoltán azt írja új kötetének előszavában, hogy „1956 magyar októbere s az 1968-as prágai tavasz bukása után József Attila szavai erősítették bennem a hitet: Nem lehet soha nem igaz szavad... Maradt számomra/számunkra a nemes kötelesség: táborba szállni a kisebbségi magyarság érdekeiért! A legkritikusabb helyzetekben is arra törekedtem, hogy emberi tisztességgel éljek, és a haramia erkölcsökkel ne azonosuljak. A nehéz helyzetekben Ady Endre szavaival vigasztalódtam, aki egy Móricz Zsigmondnak küldött levelében írta: »érzem, hogy a jobbakat a Sors a hitványok miatt is, megtizedelve, de mégis megtartja«.” Ezt bátran vallhatja és vállalhatja a közíró: a publicista, a kritikus, s a Fábryról szóló monográfiákat magáénak valló irodalomtörténész — Fonod Zoltán. Kovács Győző Elmélet és vizualitás Szombathy Bálint újabb kiadványairól Kevés olyan kortárs alkotót tudnék hirtelen kiemelni, akinek munkásságában elmélet és praxis oly mértékben meghatározza egymást, mint Szombathy Bálint esetében. Ezt a kölcsönösséget erősítik a művész-teoretikus nevéhez fűződő ú- jabb kiadványok is. 2005-ben jelent meg a szerző egyik híres opusának, A konkrét költészet útjainak második, javított kiadása. A szöveg átfogó képet nyújt a vizuális költészetről, ennek történeti kérdéseiről és elméleti megközelíthetőségéről, kitér az ilyen jellegű alkotások hazai fogadtatására, majd bevezet a kortárs anno jugoszláviai alkotóműhelyek munkáiba. Szombathy Bálint tanulmánya megbízható forrásmunkaként tartható számon, hiszen A konkrét költészet útjai a szerző más írásaival egyetemben naprakésznek mondható. Ennek árnyalásához tegyünk egy kitérőt a 2004-ben megjelent Tóth Gábor-monográfia felé. A 2002-ben indult Aktuális avantgárd sorozat 13-as számot viselő kötete i- gen elegáns kivitelezésű, bőséges szemléltető anyagot tartalmazó könyv. Szerzője már az Előszóban lefekteti, hogy „a pályatárs közelítésének esélyével” biztosít rálátást Tóth Gábor művészeti „hitvallására” és „történelmi szerepére”. A konstrukció egészéről valóban elmondható, hogy a méltányos, világosan követhető gondo
