Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Kovács Győző: Évgyűrűk hatalma - Dobos László kötetére Repedések a siratófalon - Fónod Zoltán kötetéről
KÖNYRÖL KÖNYVRE kodnak: tanulmány, kritika, közírás, közéletről, irodalmi tanulmányok, kritikák, közírások. S most: politikai, kulturális és irodalmi publicisztika (1957-2005). Néhány esztendeje - e sorok írója az Irodalmi Szemlében - úgy fogalmazott (a Közelkép című kötet ürügyén): a történelmet folytonosan írják. A történelem, a társadalmi lét irodalma, a kisebbségi-nemzetiségi lét (amelyről Fonod írásainak nagyobbik hányada szól) folytonosan „íródik”. Mindjárt a kötet (s korábban a Számvetés) első írása, mely a hangütést megadja, így szól: „A kisebbségi magyar (bárhol is él a Kárpát-medencében) vállát a keresztfának feszítve él, mert szülőföldje 1918 után utódállam lett... A keresztfát az első világháború győztes nagyhatalmai ácsolták a trianoni békediktátummal...” Kritikustól, irodalomtörténésztől szokatlanul emocionális töltésű bevezető ez. De hát - egyszer már ki kell(ett) mondani az oly sokáig kimondhatatlant! Ugyanis a cseh/szlovákiai élet mindennapjairól van szó; ezért a témák visszatérőek is; ennek megfelelően a felvetések is kemények (érzelmileg-értelmileg egyaránt). A történelmet folyamatosan írják, a történelem folyamatosan „íródik”. Fonod Zoltán pedig történelmi ívekben gondolkodik. Saját élete, sorsa is „íródott”. Ismert és rejtettebb mozzanataival egyetemben. Vállalásokkal és kényszerekkel együtt. De így is vállalni meri: „A folytatódó »kényszerpályák« (könyvkiadás, egyetemi oktatás) és a politikai megtorlások ellenére is hű maradtam a közíráshoz, mert úgy éreztem, a »gerendatörések« idején (és ez a kisebbségi sorsban sohasem hiánycikk) nem lehet félreállni.” Ady és Fábry vezették szellemujjaikkal a pályán Fonod Zoltánt. De hát e rangos kettőst kiegészíti (méltó módon) Babits, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Németh László, Veres Péter, másfelől Tolsztoj, Dosztojevszkij, Baudelaire, Sten- dhal és Zola. Mint jeleztük az imént, a testes, öt lap híján 380 oldalas kötet nagyobbik hányada kisebbségi, konkrétabban - magyarsági érdekű. S ezek a témák újra és újra visszatérnek, köteten belül is, átívelnek köteteken (Szétszóródás után, Közelkép, Számvetés stb.) is; hiszen a „sorskérdéseink keresztútjainkról” szólnak, magyarról az űzött magyarságban, tágítva a kört - magyarságtudatról és európaiságról... A beszélgetések is e körben gyűrűznek: Duray Miklóssal, Bugár Bélával vagy éppen Dobos Lászlóval és Szabó Rezsővel, Bauer Edittel és Lovász Attilává, a másik oldalon Gustáv Husákkal, Laco Novomeskyvel; gondolatok a Csemadok jövőjéről, vagy ankét rögzítése a prágai tavaszról stb., stb. Az írók sem maradnak ki, hiszen Duba Gyula, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Gál Sándor a szereplői e beszélgetéseknek. Ennél fogva az irodalom is központi helyet foglal el, egyáltalán a cseh/szlovákiai kulturális élet vizsgálatában. Az „írástudók felelőssége”, „felelősség a jövőért”, „a kisebbségi magyar irodalom gondjai” állandó „napirendi pontok” Fonod Zoltán munkásságában. Hiszen „az alkotók számára az elmúlt évtizedekben mindig is meghatározó hitvallás volt, hogy legyőzzék a hazugságot. Az igazság kimon
