Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (2) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)
Egy küzdelem emlékei sán alakulóban van körötte egy szellemi műhely. Ennek lényegét - hiszem - Te magad legalább olyan jól tudod, mint én. S azt is, hogy ennek milyen jelentősége van ebben a pillanatban tájainkon. Az is világos előttem, hogy a Te vállalásod és megértő támogatásod nélkül a Keleti Napló aligha kapott volna állami dotációt, amelyből úgy-ahogy eltengődtünk az ötödik évfolyamig. Azt is csak nyugtázni tudom, hogy az új helyzetben a Kiadó regisztráltatta a lapot. Ez így rendben is volna. Amit tisztázni szeretnék, az néhány pontban foglalható össze:- az új helyzethez igazítva módosítani kell a korábbi szerződést, annak zárószakasza alapján;- mivel nem ismerem a Madách-Posonium Kft. mai elvi-gazdasági irányítását, tudni szeretném, hogy ezen belül mi az én pozícióm - vagy mi lehet;- az állami dotációból a Kiadó levonja-e továbbra is a szerződésben lévő 7 százalékos adminisztrációs költségtérítést;- a szerződés értelmében a Keleti Napló tartalmi, anyagi, munkáltatói stb. joga engem illet meg; a Madách-Posonium Kft.-n belül ezek a jogok érvényben maradnak-e továbbra is?- s végül: gazdasági és vagyonjogi kérdéseket is tisztázni kell; meg kell határozni a Keleti Napló eszmei értékét, a szerkesztőség leltárát, hogy a tulajdonviszonyokat rendezni tudjuk. László! Tudom, hogy rengeteg gondod-bajod van, de az idő átcsap felettünk, s ezek a kérdések, ha rendezetlenek maradnak, csak további gondokat szülhetnek. Most augusztus eleje van, én október elején jövök haza a világ túloldaláról. Azt hiszem, utána rászánhatnánk egy fél napot e kérdésekre. Arra kérlek, gondold át, mi volna az az optimális megoldás és kapcsolat az új helyzetben, amely a Kiadónak és a Keleti Naplónak is egyként hasznára volna s amit - akkor - egy új szerződésben rögzíthetnénk is. Ezen túl: örülök, hogy nem jelöltetted magadat az új választási körben; tudnod kell, hogy én féltelek - éppen az együtt vállaltakért. És még így is három ember helyett kell helytállnod - a Kiadóban, a Világszövetségben, és - itt már inkább ülve!!! - az otthoni íróasztalnál. Mert van, amit csak mindannyian külön-külön tudunk megírni: az egy-ember sorsát. Te a magadét... - és így tovább... Derűt, nyugalmat és kitartó egészséget kívánok! Buzita 1994. augusztus 4. Baráti üdvözlettel: Az iménti felvetéseket 1994 december elején Dobos Lászlóval megbeszéltük, s az akkori tárgyalásunkról készített feljegyzés 1. pontja szerint „A Madách- Posonium és a Keleti Napló együttműködését a mai napon aláírt szerződés szabályozza.” Az említett följegyzésben arról is döntöttünk - a helyzet kényszeréből -, hogy a lap árát 1995. januárjától 5 koronára emeljük. Kedvem és elvem ellenére való volt
