Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Gál Sándor: Egy küzdelem emlékei (2) (Adalékok a Keleti Napló történetéhez)
Gál Sándor a Turczel Lajos által szerkesztett hagyományfeltáró sorozat e régióhoz tartozó szerzőit. A Keleti Napló nem alapítványi támogatás segítségével jelenik meg, hanem- a csekélyke - kisebbségi sajtót támogató állami alapból származó osztalékból. (Az 1991-ben kapott József Attila Alapítvány-i támogatás az újraindítást segítette, s nagy részét — sajnos! - a kassai nyomda feneketlen bendője el is nyelte.) Végezetül, de nem utolsósorban, annyit, hogy az újságírás alfája és ómegája - hitele! — az információk helyessége, pontossága és ellenőrizhetősége. Ha Vanyó Irén vette volna magának a csekélyke fáradtságot, a fentieket megtudhatta volna a szerkesztőségben és megkímélhetett volna e hibaigazítás kényelmetlenségétől. Gál Sándor, a Keleti Napló főszerkesztője Amiként látható, kisebbségi létünket belülről pusztító zsizsik- és szúszintű vegetatív férgei a rendszerváltást is simán túlélték, s percegve vagy némán, de folyamatosan zabálják fel mindazt, ami érték, ami emberi, és ami a holnapért jött létre. Kiábrándító és lehangoló kísérői a mi belső különvalóságunknak, e ma is létező gettóvilágnak. Erről a mi belső valóságunkról mindig úgy vélekedtem, hogy ha nem is tudunk egymást segítve élni, legalább azt cselekedjük, hogy ne éljünk egymás ellen, egymás ellenére. Csak hát... Nem! Nem folytatom; ma már nem ezt a „kocsmát” kell átlépni... (J. A.). Merthogy akkor az volt a legszebb és legfontosabb, hogy már az ötödik évfolyamot is elindíthattam. Az 1994-es esztendő számomra nagyon mozgalmasnak ígérkezett, ezért a Madách Kiadó privatizációját követően kapcsolatunkat újra kellett gondolni, és az érvényes megállapodás zárófejezete szerint rendezni, illetve megújítani. Ezeket a kérdéseket azért igyekeztem rendezni, mert tavasszal Angliába, augusztusban pedig egy közel két hónapos előadói körútra az Egyesült Államokba kaptam meghívást. Ezért az imént említett kérdések megbeszélése végett levelet írtam Dobos Lászlónak. Kedves László! Azért írok, mert elutazásom előtt már aligha találkozunk, s néhány olyan kérdés gyiilemlett fel, amelyeket közösen kell végiggondolnunk és rendeznünk a Madách-Posonium és a Keleti Napló dolgában. Magad is tudod, hogy van egy érvényes szerződésünk az egykori Madách és a Keleti Napló között. De mivel a Kiadó privatizációja megtörtént, azt a szerződést az utolsó bekezdés értelmében rendezni kell, mert a Keleti Napló helyzete elkülönbözik a Madách által kiadott többi lap jogállásától. Ezt a lapot én hoztam a napvilágra, én koldultam össze rá némi aprópénzt az első két évben, nincs jogelődje; vagyis nem olyan pozícióból jutott a Madách-Posonium Kft. keretei közé, mint pl. a Szemle, a Tücsök vagy a Szabad Újság. És az sem lehet közömbös, hogy itt Kas
