Irodalmi Szemle, 2006

2006/7 - Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére (regényrészlet)

Esterházy Péter

Utazás a tizenhatos mélyére

(Regényrészlet)

Ramona „mindenkinek” bemutat, magyar, író, Béke-díj, cikkírás, udvariasan, figyelmetlenül biccentenek, és beszélgetnek tovább. De bezzeg, amikor Ramona fölemlíti, hogy az öcsém az AEK-ban játszott! S., a juniorok edzője, régebben a lektornő gyerekeit edzette, róluk kérdez, az anya igyekszik nem anyásan válaszolni. (A tinédzserekkel szembeni szülőesélyekről én is tudok ezt-azt.) Amikor S. megtudja, ki az öcsém, olyan ragyogva néz rám, mint aki fejből tudja a Fancsikó és Pintát. Vagy ha azt nem is, de az Egy nőt biztos. Jólesik az öcsém árnyékában állni.

Andy Möller, hogy ő, Andy itt kezdett, ez mindig elhangzik. Mindenhol kezdett valaki. Nálunk ugye az öcsém. Ott a képe a díszhelyen. A klub elnöke derűsen magyaráz, láthatóan ő itt a legelső mozgató; nevelőegyesület, kölyök, ifi, junior, F- Jugend, E-Jugend, követhetetlen, de létező rend, és hogyha valaki fölfelé igazol, milyen szabályozás szerint kapják a pénzt, illetve ha onnét is tovább, akkor a különbözet fele. És hogy nyárra tornát szerveznek a rasszizmus ellen. Egy dzsekis, vagány fiatalember lép hozzánk, halkan sutyorognak, később kiderül, hogy a fiú fiatalkorú bűnöző, és itt tölti a büntetését, a Sozialstundéit. 1500 óra, hajói értem, emeli Erich az égre a tekintetét (ahol ismét felhők gyülekeznek), hogy fogom ezt ledolgoztatni vele! Itt mintha egy sportklub sokkal erősebben része a társadalomnak és a helyi közösségnek. Régebben nálunk is így volt, amikor még a Holicsek úrtól, a zöldségestől kaptuk természetben a prémiumot. Most akár a szigetek, amelyek vergődnek az új gazdasági föltételek között. Tegeződünk; kérdem, tanár vagy? Valamit félreérthettem. Vidáman válaszol, mintha egy adut vágna ki: Nem, proli! Kohn, te dicsekszel, mondom magamban, de nem bonyolódom bele egy ilyen mélységesen mély közép-európai nyelvi szakadékba.

Amiként az erőleves azonnal mutatja a konyha szintjét (nem lehet csalni; a jó erőleveshez, figyelmeztet a nagy Paul Bocuse, elsősorban idő kell, temps), azonképp a bemelegítésből is látszik, hogy hol vagyunk, McDonald’s, kocsma, vendéglő, étterem, ínyenc-paradicsom. Az ittenit ismerem, passzolgatás, kapura rúgás, aztán nagy nehezen összeállva végre kis bemelegítési sprintek.

Az iráni tartalékok közt van egy elegáns, őszes úr. Haját finoman belepte a dér, gyönyörű, termetes orr hajlik előre nemesen metszett arcából, sötét, olajos