Irodalmi Szemle, 2006

2006/7 - Pomogáts Béla: Az irodalomnak vállalni kell az értékek pluralizmusát (esszé)

Megőrzendő hagyományok

13

István rendezésében a korszak egyik legnagyobb magyar filmsikere: az Emberek a havasont amely a velencei filmfesztiválon nagydíjat kapott. Nyírő valóban kiemelkedő írói életművet hozott létre, első elbeszéléskötete, az 1924-ben közreadott Jézusfaragó ember a születőben lévő erdélyi magyar irodalom egyik első nagy sikere és hagyományt teremtő alkotása volt.

Elbeszélései mellett van két olyan regénye, amely mindenképpen a huszadik századi magyar prózairodalom élvonalába tartozik. Önéletrajzi regénye: az Isten igájában azt a rögös utat mutatja be, amely a papi szemináriumtól a falusi plébánián és az első világháború poklán keresztül a falusi molnárként végzett kétkezi munka idill- jéhez és az erdélyi magyar író próbatételekben gazdag küldetéséhez vezetett. Nyírő munkája egy lélek átalakulásának, egyszersmind az erdélyi magyarság önmagára találásának regénye, arról ad képet, hogy a kisebbségi létbe kényszerített erdélyi magyarság a román impérium berendezkedése után, kiszolgáltatva a nagyromán nacionalizmus praktikáinak, miként kereste a megmaradás ösvényét, és miként ébredt rá arra, hogy az elveszített politikai hatalmat a szellem minőségével kell pótolnia. Másik kiváló nagyepikai müve, a Néma küzdelem című történelmi regénye, amely egy mezőségi magyar közösség szétszóródását és a románság nem minden erőszakot nélkülöző térnyerését mutatja be a kiegyezés utáni korszakból. Az író itt azokra a tragikus mulasztásokra figyelmeztet, amelyek a hivatalos magyar nemzetpolitika felelősségére utalnak az erdélyi magyarság érdekeinek elhanyagolása miatt.

A vesztes háború végeztével, a bizonyára bekövetkező megtorlás elől Nyírő József Németországba menekült, majd Spanyolorstágban telepedett le, s a madridi rádió magyar adásának munkatársa lett. Részt vett az emigrációs irodalmi élet megszervezésében, alapító elnöke volt a müncheni Magyar Kulturális Szövetségnek, megjelentetett két regényt (íme, az emberek, A zöld csillag), ezek a művei azonban nem érnek fel legjobb Erdélyben készült munkáival. Élete végén már csak Erdély sorsával foglalkozott, utolsó, hosszú időn át kéziratban maradt müvét (Mi az igazság Erdély esetében?) annak a „methamorphosis Transilvaniae”-nak szentelte, amely a második világháború végeztével ismét felforgatta Erdély társadalmát, az ottani magyarság életét. (Ennek a müvének máig sincs budapesti vagy erdélyi kiadása!)

Nyírő József munkái évtizedeken keresztül a tilalmi listákon foglaltak helyet, holott, ha nem is lehet maradéktalanul egyetérteni, különösen a háború végén kifejtett nézeteivel, az erdélyi magyarság iránt kinyilvánított hűsége mindenképpen elismerést érdemel, és elbeszélőként, az említett regényeken kívül Kopjafák, Havasok könyve című elbeszélésköteteivel, Úz Bence című „székely” regényével, A sibói bölény és Madéfalvi veszedelem című történelmi regényeivel mindenképpen ott van a helye az erdélyi magyar irodalom élvonalában, persze Tamási Áron, Bánffy Miklós és Kuncz Aladár mögött, de Kós Károly, Moher Károly, Karácsony Benő és Kemény János mellett. Újólagos irodalomtörténeti és olvasói felfedezése és kultusza mindenképpen indokolt.

Kissé hasonló a helyzet Wass Albert írói teljesítményével és műveivel. írói