Irodalmi Szemle, 2006

2006/7 - Varga Imre versei (Madárfészek, Az emlékek)

Varga Imre versei

mályvafellegek.

*

Eltávoztomban kezdődöm el és végem most végtelenít.

*

Az az éjszaka időnkből elveszett, szenvedése, lángvetése semmi lett.

Méhed a halál kotoréka, egy veszett vörös állat nyüszítve, ki-be járkál a kín, a fájdalom.

*

nincs ami utána maradjon lángoló papírok égő szavak a zöld megújuló csendjében s az állatok jámbor tekintetében mozdulatainak visszfénye kihunyóban

Az emlékek

Emlékeink ködbeszőtten, Csipkés, lila szemfödőben,

Mind távolabb s egyre szebben, Merülnek a feledésben.

Emlék leszünk, azzá válunk,

Szép csendesen továbbállunk. Mindig messzebb, észrevétlen, Eltűnünk a feledésben.