Irodalmi Szemle, 2006

2006/7 - Pomogáts Béla: Az irodalomnak vállalni kell az értékek pluralizmusát (esszé)

Pomogáts Béla Megőrzendő hagyományok Az irodalomnak vállalnia kell az értékek pluralizmusát Viták az értékrend körül Az ezredforduló magyar irodalmának közérzetét pontosan jelzi az irodalmi értékrendnek az a bizonytalanná válása, amely napjainkban tapasztalható. Ez a bi­zonytalanság egymással szembeforduló vagy éppenséggel egymásról tudomást sem vevő irodalmi kánonok kialakulását eredményezte. Ez a második jelenség ta­lán még szomorúbb és veszedelmesebb, mint az első: azt jelzi ugyanis, hogy az iro­dalmi kultúra végzetesen kettéhasad. A hivatalos vagy éppen a nem hivatalos tu­dományosság a mögöttünk lévő huszadik században is több alkalommal értékelte át nemzeti irodalmunkat: valójában az irodalmi „kánonképzés” állandósult „forra­dalmaival” találkozunk, és ezek a „forradalmak” nem mindig szolgálják azt a talán kívánatos célt, hogy egységes és biztonságos képünk legyen irodalmunk múltjáról, közelmúltjáról, és valamiféle szerves rendszerbe tudjuk foglalni a jelen törekvése­it. Erre az egységes és biztonságos képre ugyanakkor szükség lenne már csak az is­kolai oktatásban is, nem beszélve arról, hogy egy megalapozott és nem állandó szellemi perpatvarok célkeresztjében elhelyezkedő irodalmi kánon jótékonyan hat­hatna a nemzeti közösség kulturális tudatára, történelmi önismeretére, következés­képp önazonosságának alakulására. Különösen abban a kedvezőtlen helyzetben, amelybe Trianon után került a magyarság, midőn nemzeti szolidaritását és egysé­gét nem közös politikai intézmények tartják fenn, hanem kultúrája, mindenekelőtt a magyar irodalom. A második világháború előtt érvényben volt egy „akadémiai” és „egyetemi” értékrend, ebben elsősorban a nemzeti hagyományok irodalmi képviselői töltöttek be központi szerepet, és például háttérbe szorultak azok az értékek, amelyeket a Nyugat körül vagy a népi mozgalom táborában szerveződő modern irodalom ho­zott létre. Holott, hajói megfontoljuk, a Nyugat írói, például Ady, Babits és Mó­ricz jóval hitelesebben képviselték a nemzeti hagyományokat, a magyar kultúra szellemét, mint a legtöbb konzervatívként elkönyvelt irodalmi nagyság. Ugyanez mondható el a húszas évek végén fellépő népi irodalomról is. Ennek a hivatalos ér­tékrendnek különösen a kortárs irodalom megítélésében voltak kedvezőtlen, sőt el­fogadhatatlan következményei, minthogy a konzervatív „akadémiai” értékrend

Next

/
Thumbnails
Contents