Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Varga Imre versei (Madárfészek, Az emlékek)
Varga Imre versei a falakban gímszarvas robog minden bútorom halálba rémlik s váratlan esténk betántorog padlómon máris eldől és hortyog) * Búcsúzó házam szegletében angyalok Közepében nagy kőlapon még itt vagyok Föl van dúlva drágalátos testem Combjaimról a húst lerágta a halál Száramat megtördelte Szívemet elveszejtette Nyiss kaput Angyal Nyújts kezet Mária Hintsél elém rózsát magas égből szóljál * Öreg halott csecsemőt, csontváz anyám mellé letesznek. Borbála, Borbála, miért hagytad miért, megvénült lányodat magára. * Azért haltam hogy a szétdidergő részeket összevonjam Látnak-e fényt tagjaink míg eleven patakzik át rajtunk a föld lángja, tüze? (Erdőben piros ér lüktet) üvegtestén a fájdalom fénye süt át Csontjaimból homok pereg Mit tehettek mellettem most fiaim a sivatagban? Fiaim a sivatagban * Kék utak forognak, fehérben lebegsz, gömb alakba fognak
