Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Varga Imre versei (Madárfészek, Az emlékek)
Varga Imre versei s termő nyári föld vagyok. * Ahogy a mosott ruhát kiterítve nevettél, ezt siratjuk, sirathatom. Képeinkből a képtelenbe vitettél, erőtlen hatalom. A sivár kérdés sem én vagyok; sem arcod, szemed, s a tested ki hordozott. Nem tudom, mit mondott, mit az élet veled, minden szó széttördel, anyám, nem értelek; újra szül vajúdásod, újraszül halálod, segíts, mert e sötétből kivágyok - áldott légy ó, áldott, túlélve halálod. * Ki táncol, hol teste nincsen? Ki táncol az üres térben? Ki táncol a sötéttel, falevéllel? Kiürült szobák, hámló falak. Ki voltál, akit láttalak, simogattalak, hallottalak? Halálomként sirattalak. * Kívül zöldet borzol a nap Szobámban gyíkbőrös falak A Nagy Árnyék föl-le jár még ha a vak vers méhe rákos ránk kínt jajt és pusztulást hoz magadnak másoknak sincs bocsánat minden mozdulatod remegve halált kap (mennyezetemen nagy sáska fénylik
