Irodalmi Szemle, 2006

2006/7 - Varga Imre versei (Madárfészek, Az emlékek)

Varga Imre versei

elalélok, idegen földre esem.

Bőröm és húsom kövekhez tapad.

Hová viszel, hová ragadsz? Segítség! — kiáltok számra tapasztja tenyerét s torkomra fonja jégcsont ujjait az éj.

*

Árva a test, árva.

Édesem, Borbála.

Anyám, édes mamám.

Hányszor sirattad.

De már nincs Isten, nincsen, ami van, a nem, a nem, nem az (így látjuk magamat.)

Kifosztott vagyok, belőlem a fájdalom hócsillaga ragyog (szülésen, születésen túlról arcod, akaratod).

Minden, mit szétosztottál, megmaradt, jaj, a szavak, hagyjátok, idegenek, hagyjanak.

*

Már így is, szótalan létünk, elfedi, ami van: a szikrázó, fehér némaságot.

Áldott voltál, áldott vagy, legyél áldott (rímhez a rím zokogást hoz).

És a fájdalom, ami most túlsodor sötét és szorító magamon; nem tudom, tudom, mit írok, mit mondhatok, hisz e szóroncsok fölött is üres ég vagyok,