Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Varga Imre versei (Madárfészek, Az emlékek)
Varga Imre versei Ha völgy iránt mégy, ha föl a kőhegyen. * Kiürült szobák, hám ló, beteg falak, ahol sírva járkált s ideje meg-megakadt. * Jaj, most már éj s nap kísérgetsz, jaj, már a csendbe is, megformált edényed dibdáb és cserép lett * égen ágak írásjele közük dérrel téllel tele képzelet fullad feszülés enged (múlásába elkeverget) a mindig elölről kezdeni, s vissza-sötétbe éjleni amikor már nincsünk sincsen kavarog helyünkben minden. * A gyermek fázik most, didereg - lepi a nem-értem sötétje. Még, még, még, ha éj, még, még, még, ha fény, még, még, még, hogy elérje, el a túlit, aki nem vagyok. Ki az, kiben a fájdalom lüktet? A tó fölött kihunyó Napod. A fekete odú, ahonnan az időnk kizuhog. * Izenként rágja jonhomat sötét, éhes halál. E hideg házból kilépve borzalmak fekete hordáját hallva
