Irodalmi Szemle, 2006
2006/7 - Varga Imre versei (Madárfészek, Az emlékek)
Varga Imre versei Üres a fészek. Téli ág, enyészet, a tér dőltében is hóval suhog. Megdermedt lábaink. Jégmázas ágkarok. Nem vogymuk, nem vagyok. * Elvitted nyelvemet, mivel idézzelek, anyátlan szavakkal hogyan fölkeltselek? A múlt korom s hamu, föld alatt kezdetem - itt hagytál, itt, anyu. Május van, június, nyílóban a rózsák — virágútvesztőből halálod int, szól rám. * Por már az italod, agyag lett ételed, az utad úttalan szívem alá vezet. * Szélbe zokog a fiú, jeges szélbe jajgat, nagy sötét égre sír ^ deres hajjal, bajszosan, s nincsen sebére ír, hiába a panasz, hiába ír. * Mióta elmentél, itt jársz láthatatlan, csontvázamra köviil éjszaka a paplan. * Lépted könnyű, lépted fényes legyen.
/
