Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Pomogáts Béla: Szabadulás a lángsírból (Csáky Pál elbeszélései)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE ségi tapasztalatait, mondhatnám így: „szenvedéstörténetét”. Valójában reménykedő végkifejlettel, hiszen ami az első és a második világháborút követő átrendeződések idején a magyarság számára pusztító veszedelmeket hozott és szétszóródást, majd identitásvesztést ígért, az a nyolcvanas évek végén bekövetkezett rendszer- váltás idején már a közösségi, nemzeti és kulturális felemelkedés lehetőségét és ígéretét nyitotta meg. Ennek a, mondjuk így: „háromfelvonásos” történelmi dramaturgiának a kialakításában bizonyára szerepet kapott a szlovákiai magyar politikai vezető közéleti tapasztalata, elszántsága és reménykedése is. Csáky Pál három elbeszélése ebben a történelmi számvetésben válik igazi „szlovákiai magyar” visszatekintéssé és számadássá, vagyis a szlovákiai-felvidéki magyar irodalom karakteres művévé, amely valóságábrázolásában, közéleti problematikájában és közösségi erkölcsiségében megfelel azoknak az elvárásoknak, amelyeket annak idején még Fábry Zoltán határozott meg a „vox humanát” megszólaltató, felelősségtudattól áthatott kisebbségi irodalom tekintetében. Ezt a felelős szlovákiai-kisebbségi magyar irodalmat példázzák a többi között Dobos László, Duba Gyula, Mács József és Grendel Lajos regényei, elsőrendűen Dobos László emlékezetes regénye: a Földölfutók. Ezt a „felvidékiséget” reprezentálják más módon Tőzsér Árpád, Cselényi László, Gál Sándor és persze mások költői vagy éppen szociográfiai és esszéisztikus művei. Közéjük tartozik, melléjük emelkedett most Csáky Pál novellisztikája is. Pomogást Béla Barak László: Időbolt, 1990, ill. Jaksics Ferenc
