Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Pomogáts Béla: Szabadulás a lángsírból (Csáky Pál elbeszélései)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE meg a világ szeme elé csalni - hitedet? Kételyeid? Magát kellető szajhaként ezért lejtesz hastáncot Brüsszel, Párizs, Róma unott képe előtt? Mert úgy sejted, csak addig létezel, amíg ők tudnak rólad, amíg ott lebegsz valahol - a harmadik, kilencedik vagy huszonhetedik szférában - a tekintetük előtt. Nem éppen szívderítő kilátások, el kell ismerned, s bár csalódásaid gúlájával a hátad mögött bizonyos edzettséggel kellene bírnod, kiábrándultságod egyre nő, s csak egyéni szerencséd, hogy valami megfoghatatlan naiv hit mégis a reménység szikráját élesztgeti benned.” Végül a falusi magyar közösség életében történt elvegyülés erősíti meg elhatározását abban, hogy vállalnia kell azoknak az embereknek a sorsát, akik közül vétetett. A második elbeszélés: az Édes szülőföld a felvidéki (szlovákiai) magyarság 1945-1947-es közös kálváriáját idézi fel, azt a drámai korszakot, midőn ennek a magyarságnak, egyébként a demokratikus eszményeket fennen hangoztató prágai és pozsonyi politika ellenére, a kollektív felelősségrevonás és megtorlás teljességgel antidemokratikus rendszerét kellett elszenvednie. Midőn magyarok tízezreit fosztották ki és üldözték el vagy telepítették át (marhavagonokban) a csehországi területekről ugyancsak embertelenül elüldözött német lakosság helyére, és csak a- zok maradhattak szülőhelyükön, akik megtagadták anyanyelvűket, nemzeti kultúrájukat és emberi identitásukat, és annak ellenére szlováknak vallották magukat, hogy alig vagy egyáltalán nem beszélték az állam nyelvét. Végül a harmadik elbeszélés: a Bádogfigurák tánca az 1919-1920-as történelmi változásokra emlékezik, midőn a régi Magyarország magyar népességének egyharmada került szinte egyik pillanatról a másikra idegen és vele szemben ellenséges érzéseket tápláló és ellenséges hatalmi politikát folytató államok keretei közé és uralma alá. Olyan színmagyar városok is, mint az az Ipolyság, amelyet azonosítani lehet, mint Csáky Pál elbeszélésének helyszínét. Az elbeszélés - nem minden irónia nélkül - mutatja be a többszörös hatalomváltozást: a magyar államhatalmat a cseh légionáriusok megjelenése, majd a magyar Vörös Hadsereg bevonulása, végül a véglegesnek mutatkozó újabb csehszlovák megszállás váltja fel. A jellegzetesen első világháború utáni és jellegzetesen közép-európai helyzet ironikus ábrázolása groteszkbe hajlik, leginkább az elbeszélés zárójelenete során, amely arról szól, hogy a cseh megszállók technikai és civilizációs fölényét bemutatni hivatott repülőparádé végül tragikus balesetbe torkollik, midőn az egyik prágai repülőgép lezuhan és pilótái a lángsír martalékai lesznek. „Nem, nem jósolok nagy jövőt a cseheknek városunkban - jelenti ki végül az elbeszélés egyik szereplője. — És ez a mondat úgy elhíresült, hogy a városban évekig szállóigeként emlegették.” A három hosszabb elbeszélés a felvidéki magyarság huszadik századi történetének három nagy fordulópontját világítja meg: a Bádogfigurák tánca a trianoni hatalomváltást, az Édes szülőföld a második világháborút követő magyarellenes retorziókat, az Úton pedig a szlovákiai magyarság öntudatos ébredésének időszakát, vagyis a nyolcvanas évek második felét. Ez a három történelmi időszak és tapasztalat az elmúlt évszázad kiemelkedő pontjain rögzíti a felvidéki magyarság közös
