Irodalmi Szemle, 2006

2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Luisa Castro: Egy nő és egy szék (novella) (Gálik Ivett fordítása)

Luisa Castro*

Egy nő és egy szék

A határidőnaplómban a következő állt július hetedikén, a napon, amikor a harmincötödik évemet töltöm majd be: székcsere.

Hogy ne bontsa meg semmi a harmóniát az étkezőasztal körül, ki kellett cserélni egy barna széket pirosra. Már régóta ott állt a szalonban, vagy négy-öt hónapja, de muszáj volt megvennem, mert egy székre még szükség volt. Akkor megegyeztem a bolti alkalmazottal, hogy majd kicserélik, ha kapnak pirosat. Igen, pirosat akartam, de amikor az üzletben jártam, nem volt piros, csak barna. Én pedig, aki már majdnem harmincöt éves voltam, és még mindig nem volt egy rendes étkezőasztalom, nem tudtam várni két napot sem, hogy meglegyen a megfelelő szék.

„Nem baj,” mondtam, „elviszem a barnát. Majd értesítsenek, ha megérkezett a másik.”

Aztán eltelt négy-öt hónap, s közben én folyton a barna széket nézegettem, képtelenül arra, hogy elvigyem és kicseréljem, mígnem egy napon hívogatni kezdtek a boltból.

„Már megérkezett a piros szék. Jöhet és elviheti.”

„Ma nem tudok, de holnap elmegyek.”

Feljegyeztem magamnak a határidőnaplóm különböző lapjaira, mit kell tennem. Sokszor úgy ébredtem fel éjjelenként, hogy az első gondolatom a szék volt. Olykor reszketve riadtam fel a telefonra, és féltem, hogy egy kedves hang majd megkérdezi benne, „Kiszállítsuk önnek a széket? Ha óhajtja, megtesszük.”

„Nem, nem szükséges. Érte megyek.”

„Ha szeretné meghagyni a barnát, semmi gond.”

„Nem, a pirosat szeretném. Tényleg. Köszönöm.”

És eljött a székcsere napja. Egy július hetedike a sok közül, csak éppen ezen a napon betöltöttem a harmincötöt. Megígértem magamnak, hogy ma végére járok a székügynek. Határozottan keltem fel aznap reggel, fogtam a barna széket, lesétáltam vele a lépcsőkön, és lábaival felfelé bedobtam a kocsiba a vezetőülés mellé. A volán mögé ültem, és beindítottam a motort.

Mindig szerettem vezetni. Eszembe jutott, hogy a boltba másfelé kellene menni, de a folyó felé vezető utcán hajtottam végig, gondolva, hogy úgyis a külvárosba jutok, ahol a bolt van. Ebből a szempontból Santiago nem olyan város,