Irodalmi Szemle, 2006

2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Antalík József versei (Vallomás, Gyilkos évek, Meddig rójam)

Antalík József versei

Vallomás

Morzsát loptunk Dús lakomán, Mennykirályok Asztalánál.

Meglakoltunk. Rideg vének Irgalmatlan Elítéltek.

Nem kíméltek. Átkok alatt Mindkettőnket Földre dobtak.

Kinyílt szemünk: Morzsaszemek, Mind, szerelmet Rejtegettek.

Mennykirályok,

Ti tudjátok:

Poklot loptunk S mennyországot.

Gyilkos évek

Hányan vannak? Egypáran csak, Avagy sokan Várnak sorban?

Sötét árnyak Mögém állnak

S elindulunk, Egy az utunk.

Futnak némán Egymás után, Mindig többen Énmögöttem.

Vészes rémek Egyre űznek, Mind közelebb Dübörögnek.

Halálomban Gyilkos évek Mozdulatlan Utolérnek.

Meddig rójam

Elvesztettem, többé nincsen, Lehet, meg sem érdemeltem. Büntetésem vén életem: Minden éjjel itt van velem. Ezer emlék ömlik felém, Menekülnék, mind utolér. Meddig rójam, mindig magam Álomtalan