Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Garajszki Margit: A buszon (novella)
A buszon Gréti ajkai kinyíltak, hogy levegőt vegyen a válaszhoz, de csak érthetetlen hangfoszlányok szűrődtek ki.- Korán van még, ugye? - mosolyogott a buszsofőr.- Igeen - válaszolta Gréti bizonytalanul, - a Határ útig. Mikor Gréti átnyújtotta a sofőrnek az előre pontosan kiszámolt pénzt, véletlenül hozzáért a sofőr tenyeréhez. Sima volt és puha. Az ajtó lassan becsukódott és elindultak. A busz tömve volt, úgyhogy Gréti közvetlenül a sofőr mellett állt. Érezte a parfümének az illatát. Mikor néha megpihent a sofőr keze a kormánykeréken, Gréti látta a nagy, férias kézfejét, az íves körmeit. A szőrszálak is úgy helyezkedtek el, hogy Gré- tinek semmi kifogása sem lehetett, pedig erre nagyon érzékeny volt. A Határ útnál csak a leszállók tolakodására indult le a lépcsőn. Attól kezdve mindig a hat húszassal járt. Azzal magyarázta a változást, hogy így sem késik el a munkahelyéről, s legalább negyed órával tovább aludhat. De Gréti az utóbbi időben nem aludt olyan mélyen, mint eddig. Sokszor már öt órakor a bolt e- lőtt várta, hogy végre kinyissanak. Miután villámgyorsan bevásárolt, felpattant a kerékpárjára és kisebb kerülőúton hazaindult. A buszmegálló mellett elhaladva kellemes bizsergést érzett a gyomrában. Alig várta, hogy a buszon legyen. Gréti minden alkalommal maga elé engedte a felszállókat, így végül mindig csak a sofőr mellett jutott neki állóhely. A sofőr pedig egyszer sem kérte meg a kedves utasokat, hogy húzódjanak hátrébb, mert rossz a kilátása a visszapillantó tükörre. Amit látni akart, az úgysem a külső visszapillantón tükröződött vissza. A hat húszas busz állandó utasai észrevettek bizonyos változásokat. A sofőr az utóbbi időben alaposabban takarította ki a buszt, még az ülések alatt megbúvó szemetet is eltávolította. A hátsó sorban lévő firkákat minden áldott nap lemosta, úgyhogy végül a legkitartóbbak is feladták és rajzolás helyett a discmanjüket hallgatták. Az elülső ablakra ragasztott két óvodai fénykép - az egyik egy szőke kisfiú, a másik egy cop- fos kislány — lekerült az üvegről. De a belső visszapillantó tükrön megszaporodtak a fenyőfa alakú légfrissítők, sőt a plafonról néhány plüssmaci is lógott. Majd felkerült néhány „Leszállás a hátsó ajtón” feliratú tábla. Gréti idővel délután is a busztársaság egy másik járatára váltott. Bár így jóval később ért haza, de nem bánta. Miután összehajtogatta a fehér köpenyét, sietett a buszállomásra, ahol a plüssmacik már alig várták, hogy megérkezzen. Gréti ki akart használni minden percet, míg a busz nem állt be. Míg a többi utas nem szállt fel. Végre kettesben lehettek. Miután Gréti felszállt, a sofőr elpakolta a táskáját az első ülésről, a- mely kizárólag Gréti számára volt fenntartva. Az indulásig volt egy egész órájuk. Gréti az első ülésen. A sofőr a kormány mögött. Hát mert a pályaudvaron sokan vannak. Oldalt be lehetne húzni a függönyöket, de az elülső üveg nagy és átlátszó. Gréti nem szerette a hétvégét. Hiányzott neki a klinika nyüzsgése. Meg a bu- szozgatás is. Takarítani nem volt ki után, a tv untatta őt. Elhatározta, hogy elmegy a könyvesboltba és megveszi magának azt a különféle bőrráktípusokat taglaló szakkönyvet, amit már régen kinézett. Bár egy kicsit sokallta érte a pénzt, de valódi fotók voltak benne, nem holmi rajzok. Pont ez az, amire szüksége van. Sálat kötött a szája elé, mert már elég hideg volt és felpattant a biciklire. A városkának egyetlenegy könyves
