Irodalmi Szemle, 2006
2006/1 - Garajszki Margit: A buszon (novella)
Garajszki Margit boltja volt. Közvetlenül egy butik mellett. Gréti lelakatolta a kerékpárját és elindult az üzlet felé. A butik kirakatában lévő próbababa homokszínű kabátot viselt, sötétkék sállal. Remekül mutatott a kettő együtt. Pontosan ilyen kék az üléshuzat is a buszon! Gréti egy percig sem habozott, bement és megvette a kabátot a sötétkék sállal. Másnap reggel izgatottan lépett fel a busz lépcsőin. Egész úton nem vette le a kabátját. Bár egy kicsit melege volt. Csak a sálat lazította meg a nyakán. Aznap Gréti nem ment be dolgozni. Betelefonált a munkahelyére, hogy nem érzi jól magát. Nátha kerülgeti vagy mi a fene. A végállomáson leszállt minden utas. Gréti is. De a leközelebbi sarkon vissza- szállt. A busz elindult a garázsba, amely a város másik végében volt. Amikor a bejárathoz értek, Gréti elbújt leghátul az ülések mögött. A portás épp csak biccentett a fejével a sofőr felé. Ismerte őt. A busz lassan gurult lefelé a kétemeletes földalatti garázsba. Itt pihentek a buszok, mikor éppen nem kellett utasokat szállítaniuk. Éles benzinszag keveredett a kipufogógáz szén-dioxidával. De bent a buszban finom fenyőillat kerengett. A sofőr leállította a motort, kikapcsolta a lámpákat és hátrament. Végre leülhetett Gréti mellé. S a hátsó sor négy ülésén olyan kényelmesen elfértek, mintha hatalmas franciaágy lett volna. Csak Gréti kabátja gyűrődött össze egy kissé. Gréti egész ú- ton hazafelé rendületlenül állt a sofőr mellett és mosolygott. Gréti a következő két hétre betegszabadságot vett ki. Mikor kilábalt a betegségből - a tüdőgyulladás lehetősége is felmerült a kolléganőkkel folytatott beszélgetés során —, folytatta a munkáját. Grétinek elege lett a haszontalanul eltöltött hétvégékből. Szombaton, sőt vasárnap is ott állt a hat húszas buszon a sofőr mellett. Bár hétvégén sosem volt tömeg a buszon. Sőt! Csak itt-ott gubbasztott néhány álmos utas, aki fejét az ablaküvegnek döntve sajnálta magát, hogy még hétvégén is zötykölődnie kell. A busz már fél kettőkor visszaindult a fővárosból. Természetesen Grétivel. A két út közötti időt sajnos nem lehetett a garázsban eltölteni, mivel hétvégén a hat húszas busz sofőrjének szolgálatban kellett lennie a központban. Ha esetleg pótjáratot kellene indítani. Gréti azt mondta a sofőrnek, hogy hétvégére pluszmunkát vállalt. Csakhogy hétvégén a rendelőben nem volt senki. Gréti kora reggeltől délutánig sétált a városban. Nézte a szorosan egymás mellett lévő házakat, bekukkantott a belső udvarokba, összetalálkozott a tekintete az ablakból unottan kifelé bámuló nyugdíjasokkal. Eleinte bement néhány üzletbe is, de aztán úgy érezte, mindenki tudja, hogy csak őgyeleg, s hogy nem is akar venni igazán semmit. Ilyenkor mindig szégyellte magát. Úgyhogy inkább sétált. Az utcákon. Ha nagyon fázott, beült egy kávézóba. Kávét rendelt. Cukor nélkül, tejjel. Soha nem vette le a kabátját. Csak félig. Kibújt az ujjából vagy legeljebb letolta az egyik vállán. Mintha sietnie kellene valahová. A buszon aztán mindig felmelegedett. Egyszer Grétinek remek ötete támadt. Vasárnapi ebédet főzött. Szombat délután. Tyúkhúsleves metélt tésztával és rántott csirke petrezselymes krumplival. Mikor pirította a petrezselymet, az apróra vágott hagymán kívül még egy kis fokhagymát is tett hozzá. Majd Gréti elővette a legszebb műanyag ételhordóját. Az egyik sarokba tette a még gőzölgő burgonyát, a másikba meg a két rántott csirkecombot. Közéjük pedig egy
