Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Török Elemér versei (Éjjeli szerenád, Ősök jussán, Bűnöm, ha van..., Álomnak is, ugye, szép ez?)
Török Elemér versei Bűnöm, ha van... Ablakomon hűs szellő jön be, darázs kering zümmögve körbe. Morzsolom bajuszom s dörmögöm, én ezt a darazsat megölöm... Ahogy lestem rá, megsajnáltam, öléstől lúdbőrzik a hátam, felálltam és tükörbe néztem: hisz nincs énnekem gyilkos képem... Magyarnak s Embernek maradtam, ha bántottak, tűrtem s hallgattam... Még megsértve is nőtt a lelkem, és bűnöm, ha van: hinni mertem... Álomnak is, ugye, szép ez? Bár a kendőd, mint hajdanán, nem virít a Tice partján, nekem, akim voltál: az vagy, azt a kendőt látom rajtad, az virít még most is felém, nem felejtem soha el én... Képzelet ez, vagy csak álom? Ha így van is: én csodálom, mert álomnak is, ugye szép ez? A te szíved, mondd, mit érez?... Alszol, kedves? - Aludj tovább, s álmodd te is, mit álmom lát...
