Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Török Elemér versei (Éjjeli szerenád, Ősök jussán, Bűnöm, ha van..., Álomnak is, ugye, szép ez?)
Éjjeli szerenád Üres a mező, az ég is felette, néma köd nyájat terelget az este. Éjbe sötétül lassan körül a táj, űrbéli csöndet egy tücsök muzsikál. Messzire néznek az éber jegenyék, kémlelik az eget, ha kéklik-e még? Most bontja a hold deres haját éppen, dideregve az űr zord hidegében. S a kertben felzeng hirtelen egy ének: legény dalol a holdról kedvesének. Ősök jussán (Dobay Bélának) Balladás-arcú Bodrogköz... Mostanában csend van erre. Rég jártam itt... nem ragyog ma napveretü ég felette. A Magtárdombról nézem épp, s tűnt emlékeken borongok... Nem szól sehol madárének, lehulltak már rég a lombok... Szerettem a nyárfák alatt csendes dűlőutak mentén, rezzenetlen hűs árnyékban elnyújtózni füvek selymén. Hányszor volt a párnám zsombék, mikor leszállt az alkonyat... Itt szőttem gyermekként fehér rózsakoszorús álmokat... Ismerem jól, különös táj, bár lennék itt újra gyermek, és melegednék, mint akkor lobogó kórótűz mellett... Ősi falvak, buja mezők: nekem ez a szülőföldem, nem orozhatja el senki... Ősök jussán örököltem. Képzeletben most is látom: ők jönnek felém nesztelen, úgy ahogy az árnyak járnak holdtalan, néma éjeken... Török Elemér versei
