Irodalmi Szemle, 2006
2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Százdi Sztakó Zsolt: Tükörjátékok (elbeszélés)
Tükörjátékok zett a tükörbe, ahol az alteregó arca éppúgy csak félig volt bekenve, mint az övé.-Ez azt jelenti, hogy neki is volt izé... alteregója. Az alteregó sértődöttnek látszott.- Nyugodtan kérdezhetted volna azt is, hogy skizofrén volt-e. Azt azonban sose árt tudni, hogy az embernek több énje van, de csak az egyik dominál, a többi pedig csak statisztál. Megtörténhet azonban, hogy két vagy több én harcol a dominanciáért, és egyik se hajlandó statisztálni. Ezt az állapotot nevezitek ti skizofréniának, amikor megbomlik az egyensúly törvénye, amire Lao ce építette a tanítását, de a kereszténységben éppúgy fellelhető. Mire befejezte mondókáját az alteregó újra visszanyerte magabiztosságát és pökhendiségét, ami vitára ingerel.- Most egy paradoxont mondtál, barátocskám, remélem, tudod. A kereszténység domináns vallás, épp ezért nem lehet kiegyensúlyozott.- Ketten két különböző dologról beszélünk. Te a kereszténységről, mint vallásról beszélsz, én pedig, mint Jézus egyházáról beszélek. Jézus pedig azt mondta „Add meg a császárnak, ami a császáré, Istennek pedig, ami az Istené...”, míg a ta- oizmus arra tanít, hogy tiszteld az utat, és engedelmeskedj a földi hatalmaknak.- Ha hívő lennék, azt mondanám, hogy távozz tőlem, sátán! Az alteregó gúnyosan felnevetett.- Lám, a végén még megtérítelek. Kezdetben még Istenben se hittél, most már a sátánban is hiszel.- Most se hiszek Istenben. És légy szíves, ne forgasd ki a szavaimat. Ám az alteregó ügyet se vetett a közbeszólására, és rendületlenül folytatta.- Pedig a kettő feltételezi egymást. Isten nélkül nincs sátán, és sátán nélkül nincs isten. Olyan ez, mint a fény és az árnyék vagy egy érmének a két oldala.-Néha azt hiszem, hogy azért vagyok őrült, mert meghallgatlak téged. Az alteregó elvigyorodott azzal az ellenszenves vigyorával, amit ő ki nem állhatott.- Lám, csak kezded kapisgálni a dolgokat. Rá kellett döbbennie, hogy besétált a másik csapdájába, hisz az a másik énje ott a tükörben egész idő alatt azon munkálkodott, hogy ezt kimondja. El kellett ismernie, hogy vereséget szenvedett, habár, csak keserű szájízzel. Megpróbált taktikát változtatni, és egyezkedni az alteregóval.- És ha elismerem, hogy megőrültem, akkor békén hagysz végre?- Azt már nem - mondta az altergó vigyorgó képpel -, hiszen csak ezután fog elkezdődni a mi közös életünk.- Szóval, nincs rá mód, hogy tőled megszabaduljak?- Nincs - vágta rá sietve az alteregó ott a tükörben, de mintha túlontúl is sietett volna a válasszal, amiből pánikot olvasott ki -, legjobb lesz, ha hozzászoksz, hogy az életed hátralevő részét velem kell megosztanod. Elhallgattak, de ő kisvártatva dünnyögni kezdett.
