Irodalmi Szemle, 2006

2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Százdi Sztakó Zsolt: Tükörjátékok (elbeszélés)

Százdi Sztakó Zsolt- Szerinted azzal kéne vigasztalnom magam, hogy sebaj, ha őrült vagyok, de rajtam kívül még hány őrült van a világon!- Végül is, a világot az őrültek viszik előre, és nem az úgynevezett „normális” emberek. Az egyiket kikiáltják megváltónak, a másikat pedig bolondokházába zárják, mint közveszélyes őrültet, és senki se tudja, hogy kiből lesz világmegváltó, kiből pedig őrült. Talán létezik valami titkos jel, amivel születünk, és ami eldönti egész hátralevő életünket, hogy melyik csoportba fogunk tartozni. Elég megnézni a történelem eddigi folyását, és rá fogsz jönni, hogy azok a személyiségek, akik a világ sorsát befolyásolták, őrültek voltak, és csak a sors szeszélye, hogy nem tébolydában végezték.

Az alteregó pökhendi képe önelégülten nézett vissza rá a tükörből, mint aki most megmondta a tutit, és neki csak az a dolga, hogy figyeljen, mint hülye gyerek az iskolában, csakhogy ő fellázadt.- Ha igaz lenne az, amit mondasz, akkor a világ egy nagy tébolyda.-Na és, nem az? Persze hogy az, csak elfogultság nélkül kell vizsgálni a dolgokat. A világot ma is, mint a történelem során mindig, őrültek irányítják. Nem hiszed? Akkor majd bebizonyítom. Azt már mondtam, hogy az ember mennyire primitív lény, és hogy lényegében alig különbözik az állattól. És az állat, mint tudjuk, ha veszély fenyegeti, igyekszik meghúzni magát, és csak akkor agresszív, ha rákényszerítik, ez az úgynevezett normális emberek hozzáállása is. Ezzel szemben vannak az őrültek, és ha ez az őrültség elhivatottsággal is párosul, akkor elkerülhetetlen a katasztrófa.

Kiöblítette a száját, és elgondolkozva nézett a tükörben az alteregóra.- Ezek szerint én mégiscsak őrült vagyok?-Nem akarlak elkeseríteni, de igen. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy látványosan megszakítottál minden közösséget a társadalommal, miközben egy nagyváros kellős közepén élsz, és ezért jobb híján NAGYVÁROSI REMETÉNEK hívod magad.- Ezek szerint, ha valahol egy isten háta mögötti tanyán élnék, nem is lennék őrült - dünnyögte.- Ezt én nem állítottam - visszakozott az altergó -, legfeljebb csak azt, hogy akkor nem volna ilyen nyilvánvaló az őrültséged. Például, nem beszélgetnél reggelente a tükör előtt a képmásoddal. Mindezentúl azonban amellett is szólnak érvek, hogy mégse vagy őrült, hisz nekem köszönhetően most már tudod magadról, hogy őrült vagy, és ha egyszer tudod, hogy őrült vagy, akkor nem lehetsz őrült, ergo, te egy gyógyulófélben lévő őrült vagy.- Ha pedig tiltakoznék ellene, hogy őrült vagyok, az csak azt bizonyítaná, hogy őrült vagyok. Ez az a beteg logika, amiről akár regényt is írhatnék, ha nem írták volna meg már előttem azt a regényt.- Igen, jól emlékszem, neki egy társam sugallta az ötletet.

Már a habot kente szét az arcán, de most megállt a keze, és csodálkozva né