Irodalmi Szemle, 2006

2006/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Százdi Sztakó Zsolt: Tükörjátékok (elbeszélés)

Százdi Sztakó Zsolt

volt a helyzet. Hetek óta lakott nála, és a nevén kívül most se tudott róla sokkal többet, mint találkozásuk első órájában. Szinte nem is beszéltek egymással, mert amikor egyikük ébren volt, a másikuk éppen aludt. Mintha külön időzónában élnének. Ma pedig a semmiből itt terem valaki, és őt keresi, és mikor róla beszél, mintha belső tűz égetné. Hát ki ez az ember? Honnan jött, és mi a célja?

Ott állt az ajtó előtt, keze a kilincsen, és úgy érezte magát, mint a besurranó tolvaj, aki egy lakást készül kirámolni, amit a feledékeny háziak nyitva hagytak, azonban nem tudja, hogy mekkora zsákmány vár rá bent. Meglehet, hogy gazdag, de az is előfordulhat, hogy semmi olyat nem fog találni, amit érdemes lenne magával vinni, sőt még az is megtörténhet, hogy bent a házigazda vad pitbulljával fog farkasszemet nézni, aki ráveti magát és átharapja a torkát. Ugyanakkor azt is tudta, hogyha egyszer már megkísértette a gondolat, akkor többé nem fogja békén hagyni. A vén Kísértő nem végez fél munkát, és neki naponta meg kell küzdenie a kísértéssel, míg a végén úgyis elbukik.

Nem sokszor tette be a lábát ide, amit magában csak vendégszobának hívott. A berendezés még mindig ugyanaz volt, mint amit az öntevékeny vendégek guberálásból összehordtak, minimális. A bútorzatot egy asztal, egy ágy, és egy háromlábú szék képviselte, aminek ki volt törve a negyedik lába (a soron következő lomtalanítás alkalmával új széket kell guberálni). A falon egy meghatározhatatlan színű folt éktelenkedett, mióta az egyik vendég lehányta a falat.

Gábriel hátizsákját a sarokban fedezte fel. Odalépett, és felemelte, de feltűnően nehéznek találta. Az ágyra tette, leült melléje, és elkezdte megvizsgálni a tartalmát. Először egy csomó szennyes ruha került elő batyuba kötve, majd könyvek, vagy húsz könyv, köztük a Biblia és a Korán eredeti arab nyelven. A könyvek között sok számára ismeretlen nyelven íródott, némelyiknek még a betűit se tudta felismerni. Mindenesetre annyit meg tudott állapítani a kötéseken látható szimbólumokból, hogy különböző vallásoknak a szent könyvei. Legalul egy összehajtogatott takaró volt. Ezután a hátizsák oldalzsebeit kezdte átvizsgálni, és rögtön az elsőben megtalálta, amit keresett. A személyigazolvány volt az, és rajta az adatok: Emberfia Gábriel... hittérítő.

Gyorsan leejtette az igazolványt, mert zajt hallott, és ebben a pillanatban feltűnt Gábriel alakja az ajtóban. Csöppet se tűnt dühösnek, mint gondolta, inkább egy olyan ember kifejezése volt az arcán, aki újfent csalódott valakiben, de ezen már meg se lepődik.- Remélem, megtudtad, amit kerestél - mondta halkan.

Nem ilyen reakcióra számított. Arra számított, hogy a másik majd diihönge- ni fog, és számon kéri, hogy mi jogon turkál a személyes holmijai közt, csakhogy Gábriel nyugodt maradt, és ettől megkeseredett a nyál a szájában, de egyszerre dühös is lett.- Azt hiszem, hogy ha egy fedél alatt élek valakivel, jogom van tudni, hogy kicsoda.